Szerelmeim

Candi Sewu

Candi Sewu.

A szintén a jávai Prambanani Régészeti Park területén található buddhista templom az UNESCO Világörökség része.

A candi Sewu Indonézia második legnagyobb buddhista templomkomplexuma a tőle körülbelül 50 kilométerre fekvő Borobudur után, mely utóbbit közvetlenül a Sewu-t követően kerestünk fel. A hatalmas országban barangolva ez lett a két kedvenc helyem, és nem a monumentális méretük miatt, hanem azért, mert ennek ellenére egyik sem hivalkodó, ellenben van egy letisztult, méltóságteljes, természetes bájuk, és az állandó párába burkolózó természeti környezetükkel együtt semmihez nem mérhető misztikus, spirituális kisugárzásuk.

A 8. századi templomkomplexum 800 méterre található prambanani hindu társától, és több mint 70 évvel idősebb annál. Egymáshoz való közelségük arra utal, hogy a hinduk és a buddhisták egymás vallását tisztelve harmóniában éltek egymással abban a korban amikor a templomok épültek. Ez a harmónia napjainkban is jellemzi a térség legnagyobb részét. Különös, máig megfejtetlen kötődés van a két kegyhely között. A candi Sewu jávai nyelven ugyanis ezret jelent (valójában 249 épületből áll), ezért azt feltételezik, hogy építése valószínűleg ugyanahhoz az ezer templom legendájához köthető, mint hindu társáé, a Prambanané. A mítosz itt olvasható: https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2025/07/prambanan.html

Mindkét templom a Prambaban-síkságon fekszik a misztikus, örök párába burkolózó Merapi vulkán közelségében, ahol kis területen számos régészeti lelőhely található, ami arra utal, hogy anno a terület fontos vallási, politikai és városi központ volt.

A candi Sewu ugyan nem ezer, de így is sem kevés, 249 temploma mandala formában helyezkedik el, mely a buddhista kozmológiában az univerzumot szimbolizálja. Négy bejárata van, melyeknél egy-egy buzogánnyal felfegyverzett Dwarapalának nevezett szoborpár áll őrt. Másolatuk őrzi a yogyakartai szultáni palotát, ami a mai napig működő létesítmény, ugyanis itt él a város szultánja. Indonézia államformája köztársaság, így a szultanátus csupán formális és szimbolikus jelentőséggel bír, a helyiek azonban mélyen tisztelik uralkodójukat és adnak a szavára.

A yogyakartai szultáni palotáról itt lehet olvasni: https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2025/07/szultani-palota.html

A templomok andezit sziklából épültek, melyek kellemes hűvöset tartanak a trópusi hőségben az épületek belsejében. A kövek csodás faragásokkal díszítettek.

A Prambanani Régészeti Park területén négy ősi templom található (Prambanan, Lombung, Bubrah, Sewu), melyek egy belépőjeggyel látogathatóak. A Sewu épületegyüttese az utolsó állomás, ahova a turisták többsége már nem jut el, pedig a területen üzemel nyitott tetejű busz szolgáltatás is azok számára akik nem tudják vagy nem akarják lesétálni a távot. (Meg kell hagyni, hogy a jávai látnivalóknál a szervezés kiváló.) Pedig ez a rövid út is nagy élmény a csodálatos, buja zöld környezetben. A kietlenség számomra kifejezetten jó volt, mert a Prambanan templomban tapasztalt tömeggel ellentétben itt alig lézengett rajtunk kívül néhány ember, így sokkal inkább élvezhettem a látványt, csend, nyugalom, madárcsicsergés közepette sokkal jobban el lehetett mélyedni a hely spirituális, misztikus kisugárzásában, és nem utolsó sorban nem okozott nehézséget az épkézláb fotók készítése.

A távolból felbukkant a candi Sewu csodás templomkomplexuma.

A Déli kapu a két Dwarapalával.

A Keleti kapu (főkapu) a két Dwarapalával, melyek a főtemplomot őrzik.

Főtemplom

A yogyakartai Szultáni palota egyik Dwarapala őre, a candi Sewu-ban található szobrok másolata.

Yogyakarta, Szultáni palota a két Dwarapalával.

Candi Bubrah

Candi Bubrah.

Az UNESCO Világörökség részét képező 9. századi buddhista templom szintén a jávai Prambanani Régészeti Park területén található. Ott, ahol békében megfér egymás szoros közelségében a hindu templom a buddhistával, a park szomszédságában pedig a muszlim mecset a keresztény templommal és egyéb felekezetek kegyhelyeivel. Ez nem csak a térség vallási sokszínűségét, multikulturális társadalmát jelzi, hanem egy mindenre kiterjedő harmóniát, elfogadást, melyek összessége az, ami miatt jobban otthon érzem magam a régió országaiban mint itthon. Ezt az érzést csak megtapasztalni lehet, leírni nem. Ott, ahol a gyűlölködés, az ítélkezés, az irigység nem a mindennapok meghatározó része, ott, ahol úton-útfélen mosolygós arcokkal találkozom, ott, ahol még a szellőnek is szabadság illata van, na az az a hely ahol igazán jól érzem magam. Pedig ott sincs kolbászból a kerítés, ott sem rózsaszín burokban élnek az emberek, és bizony sok helyen nagy a szegénység. De máshogy gondolkodnak, mások a prioritások. Igen, tudom, hogy van bennem nem kis elfogultság, hisz a szerelmeivel szemben elfogult az ember. Szerelemmel szeretni pedig feltétlen szeretet, csak az imádat tárgyának minden hibájával együtt lehet.

A templom eredeti neve ismeretlen, a helyiek nevezték el „candi Bubrah”-nak, amely jávai nyelven romtemplomot jelent. Ugyanis felfedezésekor csupán egy 2 méter magas romhalom volt.

Építésekor a Mataram királyság fővárosának területén állt. A fővárost a 11. században elköltöztették, a templomot elhanyagolták, majd a felejtés homályába merült. Évszázadokkal később a Merapi vulkán törmelékei maguk alá temették, földrengések is károsították, és benőtte a dzsungelnövényzet.

Amikor a területet a 19. században újra felfedezték, a templom romokban állt. 2011 és 2017 között rekonstruálták, neve mai állapotára is találó, mert egy része most is romokban hever. Így bár nem ragyoghat a teljesen felújított épületek pompájában, a maga természetes valójában van valami különleges vonzerő, természetesség. Nekem így jobban is tetszett, közelebb állt a valósághoz, és a fantáziám összerakhatta a földön heverő köveket, mint ahogy gyerekkoromban az építőkockákat. A kövek, a rajtuk levő faragványok a történelemről , a kor hitvilágáról, mérnökeinek nagyszerűségéről, a kőfaragók ügyes kezéről tanúskodnak, mindezt teszik a romokat körülvevő buja zöld trópusi környezetben. Igen közel van hozzá a hatalmas Sewu templom, régészek szerint a Bubrah nem önálló kegyhely, hanem a környék többi leletéből következtetve a Sewu része, annak déli őrzőtemploma volt.

Környező híresebb társaival ellentétben olyan mint egy rejtett kincs, ahol a kevés turista miatt nyugalomban, csendben élhető meg a hely misztikus, spirituális szelleme.

A helyiek számára a candi Bubrah ma is spirituális jelentőséggel bír, szorosan kötődik a hagyományokhoz, A mai napig a jávai naptárhoz kapcsolódó éves szertartások egyik helyszíne is.

Vízköpő.

Muszlim mecset a hindu és buddhista templomok közelségében.

Ősi mecset kapuja.

Keresztény templom.

Keresztény szobrokat készítő kőfaragó az ősi hindu és buddhista templomok szomszédságában

Ezt a csodás Buddha szobrot egy kis sikátorban fedeztem fel, egy lakás bejáratát őrzi.

Ganésa, az egyik hindu isten, az utcát vigyázza.

Kínai negyed az ősi templomok szomszédságában.

Candi Lumbung

Candi Lumbung.

A candi indonézül az ősi hindu és buddhista templomokat jelenti. Nem összekeverendő az angol candy, cukorka szóval. Ennek jelentősége az, hogy igen gyakran így fordítják helytelenül az angolról magyarra áttett szövegekben. Egy igaz, látványuk annyira édes benyomást kelt, mintha cukrot szopogatnánk.

Jáva csodás szigetén, a prambanani ásatási területen a fő templomkomplexum mellett több más, kisebb candi is található, melyek szintén az UNESCO Világörökség részei. Méltán. A candi Lumbung viszont, szemben a hindu Prambanannal, buddhista kegyhely, mely szintén a 9. században épült, de ősibb hindu társánál. Az egymáshoz igen közel elhelyezkedő két templom a Jáván virágzó vallási harmónia bizonyítéka, miszerint a hinduizmus és a buddhizmus békében megfér – szó szerint is – egymás mellett. Azt hiszem ez az elfogadás a legfőbb oka a Délkelet-Ázsia iránti feltétlen szerelmemnek, miszerint nem számít sem bőrszín, sem felekezeti hovatartozás, sem a nemi identitás, egy számít csak, hogy milyen lelkületet hordoz magában az ember. Megtapasztaltam ezt a régió más országaiban is, tán a legjobban árulkodnak erről Malajzia városai, ahol szinte mindenhol van egy Harmónia utcának nevezett terület, a világ létező összes felekezetének egymás szoros szomszédságában álló kegyhelyeivel. Mindegyik békében megfér a másik mellett. Ez a gondolkodásmód az alapja annak, hogy igen jól működnek ezek a multikulturális, színes társadalmak Mennyivel szebb lenne a világ ha minden pontján így gondolkodnának, és semmiféle másság nem teremtene alapot a gyűlölködéshez…

A templom eredeti neve nem ismert, a helyiek nevezték el candi Lumbung-nak, azaz „rizscsűr” templomnak, az ahhoz való hasonlatosság miatt, utalva ezzel a régióban oly fontos szerepet kapó mezőgazdaságra, mint a legfőbb megélhetési forrásra. Indonézia-szerte rengeteg csodásan zöldellő, szemet-lelket gyönyörködtető rizsterasz található napjainkban is.

A prambanani ásatási területen sétálva egyértelmű táblák jelzik, hogy melyik ősi templom merre található, maga az út is élmény a régi kövek között, hisz a buja zöld, misztikus hegyekkel övezett jávai táj megunhatatlan látványt nyújt, fokozva a hely egyébként is spirituális kisugárzását.

A candi Lumbung egy főtemplomból áll, melyet 16 kisebb vesz körül koncentrikus elrendezésben. A 9. századi építmények igen jól dacolnak az idő vasfogával és a természeti erőkkel egyaránt, a falait díszítő pazar domborművek kiváló állapotban csodálhatóak meg, melyek buddhista tanításokat és Buddha életéről szóló történeteket jelenítenek meg, nem csupán díszítőelemként szolgálva, hanem kőbe vésett spirituális tankönyvekként. A hely misztikus hangulatát fokozza, hogy itt sokkal kevesebb a turista mint hindu szomszédjánál, így tökéletes ahhoz, hogy egy kicsit elmélkedjünk, kizárjuk a külvilágot, és magunkba szívjuk, befogadjuk azt a sok-sok csodát melyet a gyönyörű tájban megbúvó ősi kövek sugallnak.