Hello Jogja!

Hello Jogja!

Yogyakarta, becenevén Jogja. A jávai város nem csupán a sziget, hanem egész Indonézia kulturális és művészeti központja. 1945 és 1949 között, az indonéz függetlenségi háború idején az ország fővárosa volt, később lépett a helyébe Jakarta.
Bohém, pezsgő, csupaélet hely, úton-útfélen utcazenészekkel –a híres Malioboro utca forgataga olyan mintha állandóan karnevál lenne -, kiállításokkal, kaotikus, a nyugati ember számára átláthatatlan, mégis hihetetlenül biztonságos közlekedéssel. Parádés lovaskocsik, riksák, csillogó autók, megszámlálhatatlan motor és robogó átláthatatlan rengetege. Ezt esetünkben csak tetézte, hogy éppen a kínai Holdújév idején tartózkodtunk a városban, mikor is beléptünk a kígyó évébe. Hatalmas, látványos ünnepség ez Ázsia szerte. Egyik este annyira bedugult a szállodánk utcája, hogy még gyalog sem tudtunk besétálni, így kénytelenek voltunk valami finomság után nézni, amíg kicsit lazább lesz a helyzet.
Csupamosoly, végtelenül barátságos, számunkra szinte tolakodóan közvetlen, az idegenre már-már gyermekien rácsodálkozó helyiekkel, ami először furcsa, aztán hazatérve hiányzik. A jogjai mosoly olyan ragadós akár egy járvány, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy te is mosolyogsz. Mindig és mindenkire.
Igen, Yogyakarta. Számos egyetemmel, emiatt rengeteg fiatallal. Jellegzetes gasztronómiai élményekkel, a nappal kihalt Alun-Alun Kidul tér esténként fényárban úszó street food utcává változik, ahol a körbe-körbe karikázó kivilágított mesefigurás családi kisautók mellett frissen, látványosan készülnek a finomságok. Az emberek kiülnek a szőnyegekre, és hajnalig folyik az élénk társasági élet.
Végtelenül gyermekbarát város, lépten-nyomon kihelyezett ingyenes színezőkkel, ceruzákkal, játékokkal, kisasztalokkal, kisszékekkel. (Még az ősi világörökségi helyszíneken is, hogy amíg rácsodálkozik a szülő az épületekre, a gyerek nyugodtan játszhasson.) Hozzáteszem, rengeteg kisgyerekkel. Mintha arrafelé úgy éreznék az emberek, hogy érdemes gyermekeket a világra hozni, hogy van miért felnevelni őket. Van perspektíva.
Mindezek mellett Yogyakarta csodás látnivalókkal büszkélkedhet, mint a szultáni palota, ami máig a szultán lakhelye, az ódon vízi palota, és 20 kilométeres vonzáskörzetében található két mesebeli UNESCO világörökségi helyszín, a hindu Prambanan és a világ legnagyobb buddhista temploma, Borobudur, melyeket a kambodzsai Angkorral emlegetnek egy lapon. A város remek kiindulási helyszín ezen csodák meglátogatásához.
A lakosság többsége muszlim (a statisztika szerint 82 °%), így számtalan mecset van szerte a városban. Aztán ott a hangulatos kínai negyed.
A járdákon sütik a csirkenyársakat, árulják a gyümölcsöt és az üdítőket. És hogy mindenki kényelme teljes legyen utcai lábmasszázs szolgáltatás vehető igénybe a padokon, és mindig szól a zene.
Csodavilág.

Hello Jogja!

Nem tudom, hogy az arrafelé a fehér hollónál is ritkább fehér embernek szólt-e, vagy annak, hogy sugárzik rólam az infantilizmus, esetleg mindkettőnek, hogy a szállodánk animátorai a kötelező közös fotózkodás mellett a gyerekeknek szánt cukorkával is megkínáltak. Itt hívnám fel a figyelmet a jogjai pólómra.

Yogyakarta.

Jalan Malioboro, avagy Malioboro utca.

Lovaskocsi.


Motoros riksa.

Lábbal hajtott riksa.


Riksa parkoló.

Lóerők.

Utas.

A tiszta városért. Lócitrom tároló szerkezet.

Egy kis rakomány.

Jogjai fények.

Csirkenyársat vegyenek!

Gyümölcsárus.



Kínai negyed.

Jogjai csatornafedél. Herminek!

Gyerekbarát város.

Gyerekbarát város. Kihelyezett kifestők az Alun-Alun Kidul téren.

Jogja. Kivilágított autó az Allun-Alun Kidul téren.

Tűzvarázsló, látványkonyha.


Yogyakartai életképek

  Yogyakartai életképek. Jáva szíve. Zene, tánc, utcabál, mosoly, gyerekek, nyüzsgés, béke, elfogadás, etnikai sokszínűség, multikulti, trad...