Sri lankai kalandozásaink során tartottunk egy sportnapot. A "ha lúd hát legyen kövér" elvén egyetlen nap alatt három izmot-szívet nem kímélő terepet jártunk be, mondjuk ebben a nem egészen normális elgondolásban igen nagy szerepe volt az időszűkének. A Dambulla környéki látnivalókra mindössze három napunk volt, a már begyűjtött tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy a környék az ország egyik legfontosabb kulturális gyűjtőhelye. Féltem, hogy - ismét egy bölcs közmondással élve - nehogy a "sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" esete forogjon fenn, aztán neccesen ugyan, de mégis sikerült teljesíteni, sőt túlteljesíteni a tervet. A következő napok izomláza már nem ide tartozik.
Bemelegítésként - mint a profi sportolók - a nap legkönnyebb terepével, a csupán 365 lépcső megmászásával megközelíthető, egy 160 méter magas szikla tetején álló csodás dambullai barlangtemplommal kezdtük, mely Sri Lanka legrégebbi és legjobb állapotban fennmaradt sziklatemplom-komplexuma. Méltán az UNESCO Világörökség része. Azt azért ne feledjük, hogy az a 365 lépcső oda-vissza már 730, és a párás, 35 fokos melegben ezt érzéki csalódásként 1500-nak érzi az ember lánya, akármennyire szereti is a kánilukát. Pedig a mászás során elént táruló panoráma is megér egy misét, pálmás, buja zöld dzsungellel övezett karcsú ázsiai hegyek ameddig a szem ellát. A bemelegítő 365 lépcső után komoly kétségeim támadtak a nap további terveit illetően, aztán megpillantva a misztikus, spirituális kisugárzású csodát ezt a kétséget igen hamar elfelejtettem.
Csodás kilátás a Pidurangala sziklára, melyet a nap végén szintén megmásztunk:
A barlangtemplomok bejárata:
A barlangokban már 3000 évvel ezelőtt éltek emberek. A buddhista sziklatemplom története ott kezdődik, hogy az i.e. első században Sri Lanka első királyságából, a ma is csodaszép Anuradhapurából száműzetésbe kényszerült Valagamba király itt talált 14 évre menedéket. Miután visszaszerezte fővárosát hálája jeléül a barlangokból templomot épített. A buddhista komplexum öt barlangból áll, ma is vallási központként funkcionál. A barlangok csodálatos ősi szobrokat, fal- és mennyzetfestményeket tartalmaznak, melyek Buddha életéhez kapcsolódnak.
Buddha a Nirvána elérése után:
A barlangok bejáratánál számtalan buddhista zászlót lenget a szél. Érdekességük, hogy a buddhizmus zászlaját 1885-be éppen Sri Lankán alkották meg, abból a célból, hogy egyetemesen képviselje a buddhizmust. Színei annak az aurának a színeiből állnak, melyet Buddha bocsátott ki amikor elérte a megvilágosodást.
Sri Lanka nemzeti virága, a kék vízililiom:
A barlangokban levő számtalan csodás szobor és falfestmény meglepően jó állapotban tekinthető meg napjainkban is. Olyan misztikus hangulat lengi körbe az egész helyet, hogy könnyen elfeledtem a megtekintéséhez szükséges lépcsőmászást.
Itt még nem tudtuk, csak sejtettük, hogy mindez valóban csupán bemelegítés a nap hátralevő részére. Utunk innen az ország egyik legfőbb látványossága, Sigiriya, az Oroszlánszikla felé vezetett. Az ősi sziklaerődítmény történelmi és régészeti jelentőségű hely. A hatalmas szikla tetejére az 5. században egy királyi palota épült, elképzelhetetlen számomra, hogy mindezt hogyan vitelezték ki. Környéke ma is ásatási terület.
Még vidáman és fitten, csak sejtve, hogy mi vár ránk. Háttérben az Oroszlánszikla:
A szikla tetejére 1200 lépcső vezet fel, különböző meredekségűek, helyenként keskeny csigalépcső formájában. Na meg lefelé nem csak ugyanennyi hanem több, ugyanis kerülőúttal lehet lejutni, hogy az ember megcsodálhassa a szikla oldalán levő falfestményeket, melyeket sajnos nem szabad fényképezni.
Egy kis fennsíkon, körülbelül a szikla oldalának a felénél egy hatalmas, oroszlán formájú kapu állt, innen ered az Oroszlánszikla név. Az oroszlánnak mára már csak a karmai maradtak fenn.
A karmok:
Túl a felén, még ennyit kellett mászni:
Erre a pontra feljutva éreztem úgy, hogy 35 dolláros belépő (ami ugye családilag már 70) ide vagy oda, nem bírom tovább. Komolyan úgy éreztem, hogy meghalok. Csurom csatakos ruhában (én, aki soha nem izzadok), levegőért kapkodva, 200 feletti pulzussal nem tudtam, hogy az oroszlán karmai közelében álló mentőautót jó vagy rossz jelnek vegyem. Egy kis pihenő után azonban összekapartam magam, és úgy döntöttem, hogy ha már idáig eljutottam vér és verejték árán, most már azért sem adom fel. Megérte. Feljutva azért megígértem minden létező és nem létező szentnek és istenségnek, hogy mostantól nagyon jó leszek ha épségben lejuttatnak a szikláról. A hatalmas dzsungel közepén álló monumentális palota csúcspontján állni felemelő érzés volt. A körülötte elterülő dzungel és a hatalmas hegyek csak ráadásként szolgáltak.
A csúcson:
Panoráma:
Kobra szikla:
Ha mindez még nem lett volna elég, ez után jött az Oroszlánsziklával szemben található másik híres szikla, Pidurangala. Korunkra való tekintettel eredeti terveink között nem szerepelt, de addigra megismerve érdeklődési körömet, sofőrünk rábeszélt, hogy csupán néhány lépcső megmászásával megnézhetjük a szikla alsó részénél található ősi barlangtemplomot, ahol egy csodás, Nirvánába jutott fekvő Buddha szobor található. Köztudottan vonzanak az ősi kövek, így az Oroszlánsziklát túlélve könnyen rávehető voltam még egy kis testedzésre. Pedig ha tudtam volna! Az a néhány " lépcső" sok száz volt, és ha még lépcső lett volna. Komolyan, Sigiriya könnyebb terep volt, mert ott legalább valódi lépcsők voltak. Pidurangala "lépcsői" a természet alkotta hepehupás sziklákból álltak, az előző napi eső miatt rendkívül csúsztak, ráadásul kezdett sötétedni. Valódi halálfélelem közepette négykézláb másztam a síkos terepen, leginkább már egy varacskosdisznóra hasonlítottam, és azt hittem sosem lesz vége a megpróbáltatásoknak. A barlangtemplom valóban csodás volt, miképpen a feltáruló panoráma is. Lefelé azonban kapaszkodó híján a csúszós sziklák még nehezebb terepnek bizonyultak mint felfelé, és szerencsénkre még éppen az eső és a teljes sötétség előtt sikerült leérni.
Pidurangala:
A barlangtemplom ősi fekvő Buddhája:
Másnap iszonyatos izomláz közepette folytatódott a túlélő túra, az ország hatalmas területen fekvő második fővárosát, Polonnaruwát jártuk be, harmadnap pedig az első főváros, Anuradhapura csodás sztúpái következtek. De ez már egy másik történet.
