Első nap a paradicsomban

Mintegy 25 óra utazás után tegnap landolt velünk a repülő Ceylon szigetén, megérkeztünk a földi paradicsomba. Magunk mögött hagyva a mínuszokat, a jeget, a havat, kellemes 28 fok fogadott. Plusz 28. Necces volt az indulás, Ferihegyen több alkalommal fújták le az Emirates dubaji járatának a szárnyait jégtelenítővel, megállás nélkül jártak körbe-körbe a hókotrók, miközben mi már a gépen ültünk, azt gondolva, hogy nem fogunk felszállni. Egy háromnegyed órás késéssel aztán végül elindultunk. Izgultunk, hogy ebből behozunk-e valamit, mert terv szerint három óránk volt Dubajban átszállni. Ez sok időnek tűnhet, de aki ismeri az Emirátusok repterét, az tudja, hogy mekkorák a távolságok. Terminálon belül is sokszor buszozni kell, olyankor kétszer van biztonsági kutakodás is. Szerencsénk volt. Egyrészt sokat behoztunk a késésből, másrészt gyalogszerrel elérhető volt a sri lankai gép. 

Az otthoni időjárást elnézve azt hiszem a legjobbkor repültünk el melegebb éghajlatra.



Szóval cirka 25 órás út után megérkeztünk a földi paradicsomba. Isten valószínűleg ide teremtette Ádámot és Évát. (Nem lehet véletlen a nevem sem, ahogy a latin mondaná: nomen est omen.) A reptér melletti Negombo városában töltünk három napot, ránk fér egy kis relaxálás. A település kis halászfaluból nőtte ki magát, a halászat most is a fő profiljai közé tartozik. Fantasztikus élmény a bájos, buja tengerparton sétálni a sótól csillogó homokban a ma is használatban levő tradicionális, színes halászhajók között. Kifejezetten tetszik, hogy nem a luxus jellemzi, hanem a természetesség. A hátizsákosok és a 21. századi hippik találkozóhelye. Pont amilyenek mi vagyunk.








Voltam már pár helyen Ázsiában, de ennyire kedves emberekkel, ennyi mosollyal még sehol sem találkoztam. Még a reptéri belépésnél ülő bevándorlásiak is mosolyogtak. Egy perc alatt beléptünk az országba. Tényleg úgy éreztem, hogy az őket ért rengeteg tragédia után mentőövként várják a turistákat. És mindent meg is tesznek azért, hogy jól érezzük magunkat.

Elfogyasztottuk első sri lankai reggelinket, melyet a szállodánk tetőteraszán szervíroztak. A tulajdonos sógorának a felesége főzte frissen. A reggeliző időről annyit, hogy ha felébredsz (ez esetünkben dél volt) integess ki az erkélyen, és akkor szervírozzák. Ilyennel még nem találkoztam. Csirke curry volt (itt most nem az indiai fűszerről van szó, hanem egy fűszeres, szószos húsételről), valami friss kókuszból meg tésztaféléből készült garnírunggal amiről pontosan nem tudtuk, hogy mi, de hihetetlenül finom volt. Ilyen omlós húst még nem ettem. Helyi kávé volt elegáns kerámia kannában tálalva, természetesen erős fekete ceyloni tea, frissen facsart, rostos görögdinnyelé, na meg egy hatalmas tál friss, mézédes banán és papaya. Nem az a kényszerérett otthoni fajta. Kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat a helyiek alázata miatt. Mellettünk álltak az asztalnál - kis három szobás szálloda lévén egyedül mi reggeliztünk, pláne délben - , ha kávét akartunk önteni kivették a kannát a kezünkből, és ők öntöttek, ha még szedni akartunk az ételből máris kanalazták a tányérunkba. Mondtam, hogy üljenek már le, de nem voltak hajlandóak. Aztán valahogy megértettük velük, jó nekünk a self service. Azóta ha meglátnak megölelgetnek. A reggelihez tartozik még a háttér és a hangok. Kilátás a 100 méterre levő óceán, a hatalmas, buja kókuszpálmák és banáncserjék, mindez a trópusi madarak rikácsolásával fűszerezve. Annyira természetközeli minden, hogy egy madár kilopott egy szelet papayát a tányéromról, és a teraszon velünk eszegette. A tulajdonos csak legyintett, mi meg hatalmasat nevettünk, miköznben a korláton mókusok furtkostak. Ja, és az átlag magyar számára fillérekért. 



A településen számtalan hindu, buddhista és keresztény (igen keresztény, mert holland gyarmat volt) templom található. Tuk-tuk-kal mentünk a 6 km-re levő fekvő Buddhához, 290 Forintért.



Természetesen a TECSO-ból (itt tényleg így hívják) már megkóstoltuk a helyi Tiger sört meg a sri lankai fekete csokit. Isteniek.





Sajnos csak telefonos fotókat tudok mellékelni, a fényképezőről most nincs időm feltöltögetni, válogatni, szerkesztgetni. Majd otthonról. 


Első nap a paradicsomban

Mintegy 25 óra utazás után tegnap landolt velünk a repülő Ceylon szigetén, megérkeztünk a földi paradicsomba. Magunk mögött hagyva a mínuszo...