Prambanan

 Prambanan.

A Jáva szigetén található ősi templomkomplexum a hindu építészet legnagyobb csodája. Méltán említik egy lapon legnagyobb szerelmemmel, a kambodzsai Angkorral, méltán tartozik az UNESCO Világörökség helyszínei közé, és méltatlanul ismeretlen a nyugati világ előtt. A kambodzsai Angkor, a vietnámi My Son és a szintén jávai Borobudur mellett a világ legszebb, legmisztikusabb helyének tartom, ahova bármikor visszamennék. Méltán nevezhető a legek templomának, az épületek méretei, az azokat alkotó kövek milliós nagyságrendje, a több száz szobor és az építését övező ezer templom legendája miatt.
Egyszer volt, hol nem volt, több tengeren, sőt óceánokon is túl, réges-régen, amikor az ég istenei és az alvilág démonjai szabadon jártak-keltek az emberek között, Jáva pompás szigetén virágzott két királyság. Az egyiket egy bölcs király igazgatta, akinek volt egy varázserővel bíró fia. A másikat egy rémséges, gonosz király uralta, akinek viszont egy szépséges lánya volt. A förtelmes uralkodónak fájt a foga a békés birodalomra, és elfoglalásához sereget kezdett toborozni. A bölcs királyhoz eljutott ennek híre, és megelőzve őt váratlanul megtámadta kegyetlen szomszédját, hogy megvédje szeretett népét és birodalmát. A sereget délceg fia vezette, aki a gonosz királyt is lekaszabolva győzelmet aratott. Amikor a dicsőséges herceg betörte az elfoglalt város kapuit, megpillantotta a csodaszép hercegnőt, és rögtön szerelemre gerjedt. Elhatározta, hogy feleségül veszi. A hercegnő bár tartott a birodalmukat legyőző hercegtől, ezért nem mert nemet mondani, de nem is akart hozzámenni apja gyilkosához. Nem ismervén kérője mágikus erejét, azt hitte túljárhat az eszén, és cselhez folyamodott. Megígérte, hogy hozzámegy, ha hajnalhasadás előtt, mielőtt az első kakasszó felharsan, kereken ezer templom áll a leigázott város helyén. A herceg mágikus erejével napnyugta után előhívta a segítő szándékú szellemeket, akik az éj leple alatt neki is láttak a munkának. Még messze volt a pirkadat, mikor 999 épület már ott pompázott a kijelölt helyen. Ezt látva a hercegnő igen megijedt, és utasította a szolgálólányait, hogy rakjanak keleten akkora máglyákat amekkorákat csak tudnak, hogy becsapják a kakasokat. A csel sikerült, a jómadarak hatalmas kukorékolásba kezdtek, a csak sötétben előmerészkedő szellemek pedig meglátva a fényt és meghallva a kakasszót, eldobva a köveket elmenekültek. A herceg viszont meglátva, hogy sötét még az ég alja rájött a cselre. Iszonyatos haragra gerjedt, és kővé változtatta a szépséget. Így annak teste lett az ezredik templom.
Párhuzamot vélek felfedezni a mi Kőműves Kelemenünkkel. Érdekes, hogy a világ távoli részén szintén egy nőt használnak egy épület megépítése érdekében. A mindenben egyenjogúságot valló és kereső világnézetem kissé ferde szemmel nézi ezen ténykedéseket.
A valóságban bár nem ezer, de 240 épület hirdeti a régmúlt idők dicsőségét, kultúráját, építészeti és szobrászati bravúrját. A csupán 240 épülettel is Prambanan Indonézia legnagyobb, Délkelet-Ázsia második legnagyobb komplexuma. A 9. században épült. Csodálattal néztem, hogy amikor mi még csak a nyereg alatt puhítottuk a húst, és a végtelen, kies pusztákon lőttük nyilainkat, a napjainkban lenézett, méltatlanul elmaradottnak titulált keleti világ már milyen fejlett, az idő vasfogával azóta is dacoló építészettel, bravúros mérnöki tudással, kifinomult képzőművészettel, csillagászati ismeretekkel, orvostudománnyal büszkélkedhetett. Mindezt nem csak Prambanan, hanem számtalan példa is bizonyítja. Csak néhány csepp a tengerből a kambodzsai Angkor, a thaiföldi Ayutthaya és Sukothai, de sorolhatnám napestig.
Imádom az ősi köveket, valami különleges vonzalom alakult ki köztünk. Magukkal ragadnak, rabul ejtenek, megbilincselnek, elvarázsolnak, a régi időkről mesélnek. Órákig tudok bolyongani, meditálni köztük, megcsodálni minden porcikájukat, lencsevégre kapni minden apró részletet. Elképzelem, hogy milyenek lehettek fénykorukban, csodálom, hogy milyen fejlett civilizációk virágoztak már több mint ezer éve a világnak ezon a részén.
A mívesen megmunkált, mérnöki pontossággal felépített, csodás domborművekkel díszített 3 központi épületet a hinduizmus 3 fő istenének, Brahmának, a teremtőnek, Visnunak, a fenntartónak, és Sivának a pusztítónak és újrateremtőnek szentelték. Őket együtt isteni hármasnak, Trimurtinak nevezik a hinduizmusban.
Nagyon tetszik egész Ázsia szerte, hogy a történelmi emlékhelyeken és kulturális helyszíneken rengeteg a gyerek. A kisóvodásoktól kezdve a középiskolák diákjaiig csoportokban látogatják ezen szépségeket pedagógusaik kíséretével. Mivel Jáván úgy tekintenek az idegenekre mint a fehér hollóra, és kötelező a közös fotózkodás, a Prambanan ősi köveinél töltött időm nagy részét ezen tevékenység foglalta le. Úgy éreztem magam mint egy filmsztár. Nem akartam megbántani ezeket a végtelenül kedves gyerekeket.
A templomkomplexum körül több másik csodás építmény is van, ezek azonban már egy másik posztban kapnak helyet.

Helyi iskolások gyűrűjében. A kötelező fotózkodás.


A fő templomok.














Vízköpő.



Ősi fa.


Yogyakartai életképek

  Yogyakartai életképek. Jáva szíve. Zene, tánc, utcabál, mosoly, gyerekek, nyüzsgés, béke, elfogadás, etnikai sokszínűség, multikulti, trad...