Bakancslista inspirációk

 

Mindenki felállít magában egy bakancslistát élete során, azoknak a dolgoknak a listáját, melyeket meg szeretne tenni, melyeket át akar élni mielőtt feldobná a bakancsát. Álmok, célok, kalandok. Mindez lehet a legegyszerűbbtől a legextrémebb dolgokig, ízlése válogatja. Aztán a listán szereplő célok nagy része megmarad az álmok, az álmodozás szintjén, szerencsésebb listatulajdonosok esetében azonban ezen álmok, vagy legalábbis egy részük realitássá válik. Igaz az is, hogy vannak olyak dolgok, melyekre a szívünk mélyén valahol vágyunk, de megvalósításukhoz ki kell lépnünk az oly kényelmes komfortzónánkból, és némi bátorságot igényelnek. De valamit valamiért, mindennek ára van.

Az én listámat legfőképpen olvasmányaim, filmélményeim és a nagy szerelem, a zene inspirálták.  

Hogy stílusos legyek, a Bakancslista című szenzációs, mélyen emberi filmmel kezdeném a felsorolást, mely megtanít álmodozni, utazni, legfőképpen élni. Újragondoltatja az életet, mely túl rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk, és ne lássuk meg benne a számos csodát, az egészen aprótól a hatalmasig. Ilyen az utazás. Megismerni a világ szépségeit, idegen embereket, kultúrákat, tájakat.

A filmben a világ legdrágább legendás kávéja, a kopi luwak, vagyis cibetmacska kávé (a kopi indonézül kávé, a luwak pedig a cibetmacska neve), elhíresült nevén a macskaszar kávé is a lista része lett. Bevallom, minden ellenérzésem ellenére motoszkált bennem a kíváncsiság és a vágy, hogy egyszer az életben megkóstolhassam. Bár nem hittem, hogy valaha is lesz rá alkalmam, ráadásul ott, ahonnan származik. Itt nyugtatnék meg mindenkit, legfőképpen magamat, hogy a megfelelő tisztítás után biztonságosan fogyasztható. Egyszer élünk, és ha a gyávaságunkra hallgatunk rengeteg élmény kimarad az életünkből.

Szóval úgy hozta a sors, hogy egy balinéz kávéültetvényen megismerkedhettem a cibetmacskával - akinek valójában semmi köze a macskákhoz, valamint velem ellentétben nem is volt túlságosan lelkes a találkozótól -, és megkóstolni a valóban selymesen lágy nedűt, amiből éppen az hiányzik amitől a kávé az kávé, a markáns, karakteres, élénkítő aroma. Leginkább jellegtelennek nevezném. Nem lett a kedvencem, és nem csak az ára miatt. De megkóstoltam, ellenkező esetben mindezt nem tudnám, és motoszkálna bennem a kíváncsiság. Hogy hogyan lesz a macskából kávé arról itt lehet olvasni:

https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2025/05/kaveultetveny.html

 A cibetmacska a nevével ellentétben nem is macskaféle, hanem egy ahhoz nagyon hasonló állat. A legfőbb tulajdonsága azonban a kávé szeretete. Próbálták nekünk bemutatni, de éjszaka aktív állatként fényes nappal nem volt túlságosan kommunikatív, és semmiféle unszolás ellenére nem volt hajlandó a kamerába mosolyogni. Kissé úgy festett, mintha nagyon is tudatában lenne hatalmas értékének, és nem ereszkedett le hozzánk, egyszerű földi halandókhoz. Naplemente után viszont vígan csemegézi a kávészemeket, és innen kezdődik a legdrágább kávé története.

Ami a macskából kijött.

A macskából kijött müzliszerű valami fertőtlenítése és pörkölése.

Egy kis kóstoló az ültetvény terméseiből készült italokból.

Az utazások során sokszor úton lenni a legjobb. Úton. Avagy "on the road", ahogy nagy kedvencem Jack Kerouac mondaná ha még mondhatná.Igen, imádok úton lenni. Sokszor többet nyújt eljutni A-ból B-be, mint maga A vagy B. Úton lenni izgalmas, megannyi titkot rejt. Ez különösen igaz Délkelet-Ázsiára. Rizsteraszok, rizsföldek, kókuszligetek, kávéültetvények, banáncserjék, karcsú ázsiai hegyek, apró, tradicionális falvak, iskolába igyekvő gyerekek, falusi templomok szegélyezik végig az utakat, melyekről nem szólnak az útikönyvek. Mégis sokkal jobban tükrözik a valóságot, mint bármelyik leírás. Ráadásul mindenhol rengeteget kaptunk sofőrjeinktől, akik nem csupán a járgányokat vezették, hanem tanultunk tőlük történelemről, kultúráról, emberségről, hitről, tudták, hogy hol vannak a hátsó, nem turistás bejáratok, és ha út közben elkurjantottam magam, hogy "beautiful", máris megálltak, és közelről megcsodálhattam a rejtett kincseket is, igen, melyekről nem szólnak az útikönyvek.
Erről itt írtam részletesebben:


Balin:



Útszéli szobor Balin, valahol a semmi közepén:

Útszéli legelészés Kambodzsában:

Vidéki idill Kambodzsában:

Valahol Kambodzsában:

Forgalmi akadály Kambodzsában:

Úton Thaiföldön, Bangkokból a tengerpartra:

Rizsföldek, valahol Közép-Thaiföldön:

Rizsföld Közép-Vietnámban:

Vietnámi temető a rizsföldek mentén:

Vietnámi hegyek:


Mr. Phat és járgánya, aki Phnom Penh-ben való tartózkodásunk során nem csupán sofőrünk volt. Rengeteget tanultam tőle kultúráról, történelemről, a buddhizmusról és bölcsessége okán legfőképpen emberségből. Egyben szállodánk éjszakai portásaként is dolgozott. Végzettségét tekintve angol tanár, anno a Pol Pot rezsim miatt árván maradt kambodzsai gyerekeket tanította angolra Ausztráliában. Karitatíve:
 

A mindig mosolygós Rocky, fő tanácsadónk Siem Reap-ben és az angkori kirándulásaink során:

Izzy, aki Jáván kalauzolt:


Az Ázsia és kultúrája iránti imádat részben szintén olvasmányaim eredménye, mint ahogy az Itália iránti rajongásomat is a könyvek alapozták meg.

 

Triesztbe például Dékány András Kossuth Lajos tengerésze című regénye miatt szerettem bele, a város nem cáfolt rá a könyv alapján elképzeltekre, sőt. Hatalmas szerelem lett, többször visszatértem. Igazi multikulti. Mint anno a Habsburg birodalom része számos monarchiabeli épület található itt, például a Miramare-kastély, osztákos és olaszos városrészek, neoreneszánsz és szecessziós házak, erőd, óvárosában római kori emlékek, például egy színház maradványai is megtalálhatóak. Európa legnagyobb tengerparti főtere lélegzetelállító. Tengerpart, kikötő, fagyizók, Aperol spritz, hangulatos kávézók, zsalugáterek, virágos erkélyek, kockás abroszos éttermek, hanyag eleganciával öltözött emberek, amire igazán csak az  olaszok képesek.


Európa legnagyobb tengerparti főtere.

Canal Grande.

Palazzo della Borsa, a Tőzsdepalota neoklasszicista épülete.

A Miramare-kastély kapuja kormoránokkal.

Habsburg Miksa rezidenciája, a Miramare-kastély.

Trieszt csodálatos ortodox temploma, a Szent Szpiridone.

Panoráma a Szent György erődből.


Teatro Romano.

Arco di Riccardo, római diadalív.


Dékány András vetette el bennem  egy másik vágy és rajongás magját, a Távol-Kelet kapuja, a Malaka-szoros és a szorosban fekvő maláj Melaka városa is hatalmas szerelem lett, mint ahogy a hajók iránti vonzódás is. A Fekete Herceg című regénye teaklipperek versenyén keresztül mutatja be a térséget.

Malaka-szoros, Malajzia.

Malaka-szoros mecset.

Este a Melaka-folyó partján.

A csodás nevű Flor de la Mar (a tenger virága) portugál hajó a portugál gyarmati időkből.

Klánház Melaka kínai negyedében.

Súlyos munka.

Holland tér, a holland gyarmatosítás időszakából.



Hogy Malajziánál és a hajózásnál maradjunk, egy gyerekkori emléket elevenítenék fel. Az interneten és a médialejátszók világában felnövő generációk el sem tudják képzelni, hogy anno, nem is annyira régen (merthogy örök fiatal vagyok :-D) csak egyetlen TV csatorna létezett, mely hétfői napokon egyáltalán nem sugárzott műsort, kedd esténként pedig egy egész ország ült az éppen aktuális sorozat előtt. Egy ilyen, mai fejjel bugyutának tűnő filmsorozat egy fiktív kalóz, a „maláj tigris”, Sandokan történetét mesélte el. Nem is annyira a történet fogott meg, hanem csodálatos élmény volt a fekete-fehér TV képernyőjén át kinyíló színes, egzotikus világ. Még mindig a fülemben cseng a főcímzene. Akkor, amikor három évre 50 dollár volt a megvásárolható valutakeret, és a nyugati, hanyatló imperialista országokba érvényes kék útlevél megszerzése egyenlő volt a lehetetlennel (hisz a rendszer nem szerette volna ha szembesülünk azzal, hogy milyen is valójában az a hanyatló imperializmus), fel sem merült bennem az a gondolat, hogy valaha is Sandokan földjére léphetek, mint ahogy az sem, hogy valaha is elhagyhatom a szocialista blokkot. Sok-sok évvel később, egy rendszerváltás után azonban az élet úgy hozta, hogy Malájföldre léphettem, és a valóságban is szembesülhettem azzal a színes, multikulti csodával, amely sokkal magával ragadóbb mint a filmben. Malajzia etnikai és vallási toleranciájával az elfogadás és a békés egymás mellett élés mintapéldája. Tán a legjobb példa erre, hogy több városának is van egy nem hivatalosan Harmónia utcának nevezett része, ahol különféle vallások kegyhelyei békében megférnek szó szerint egymás mellett. Muszlim mecsetek, hindu, buddhista, taoista, keresztény templomok. Ha minden állam így működne sokkal jobb hely lenne a világ.

Kuala Lumpur jelképe, a Petronas ikertornyok. Felsőbb emeleteiről csodás kilátás nyílik a városra.

Batu Caves, hindu barlangtemplom komplexum Kuala Lumpur mellett.

Melaka Harmónia utcája. Szó szerint egymás mellett a város legősibb mecsete, a Kampung Klink és 
és a hindu Sri Poyyatha Vinayaga Moorthy templom.
A Cheng Hoon Teng (Zöld Felhő) kínai templom egész Malajzia legrégebbi máig működő kegyhelye
 szintén Melaka Harmónia utcájában.
Kilátás a Harmónia utcában található Cheng Hoon Teng kínai templomból az utca egy másik, szintén kínai templomára, a Xiang Lin Si kegyhelyre.

A Xiang Lin Si templom.

Chong De Tang templom. Szintén a Harmónia utcában található.

Tamil metodista templom Melaka Harmónia utcájában. 

A II. világháború idején játszódó Híd a Kwai folyón és a témát szerintem sokkal realistábban feldolgozó másik film, A soha többé háborút keltette fel az érdeklődésemet a film helyszíne, a thaiföldi Kanchanaburi legendás hídja iránt. A híres vasúti híd valójában nem a Kwai, hanem a Mae Klong folyót ívelte át, melybe Kanchanaburi városánál ömlik a Kwai folyó. A film készítői úgy gondolták, hogy könnyebben kimondható az alkotás címe, ha nem Mae Klong-nak, hanem Kwai-nak hívják a folyót. (Kiejtése kvei, a kvai szó ugyanis a thai nyelvben disznót jelent.) A film népszerűvé válása óta a Mae Klong-ot nagy Kwai folyónak, míg a Kwai-t kis Kwai folyónak is nevezik. A híressé vált mozi nem csak ebben ferdít, igencsak kiszínezi a kegyetlen valóságot. A témában készült egy sokkal realistább, bár méltatlanul kevésbé híres produkció is egy túlélő tollából, Soha többé háborút címmel, melynek végén az idős író felkeresi a katonai temetőt.

Fantasztikus élmény volt a rekonstruált hídon végigsétálni. Megelevenedtek bennem a film képkockái. A halálvasútnak is nevezett vonalat a japán hadsereg építtette a II. világháborúban, azzal a céllal, hogy utánpótlást biztosíthassanak Burmába. A híd ennek a Thaiföld-Burma vasútvonalnak a része. Közelében fekszik a kegyetlen történet áldozatainak nyughelye, a II. világháborús temető, melyet a helyiek nagy gonddal ápolnak. A vasút építésének a kegyetlenség, a betegségek, a trópusi éghajlat miatt mintegy 16 000 hadifogoly és 100 000 ázsiai áldozata volt. Az ember ereiben megfagy a vér a szabályos sorokban álló sírok között sétálva, és a fejfákon az áldozatok életkorát olvasva.



Híd a Kwai folyón. Kanchanaburi, Thaiföld.


II. világháborús temető Kanchanaburiban.



Hermann Hesse Sziddhárta herceg, a későbbi Buddha életét bemutató regénye szerettette meg velem igazán a buddhizmus tanait, és ezáltal a buddhista felekezetű országokat, a régió embereit és a vallás csodálatos templomait.


A buddhizmus zászlaja. A kép Kambodzsa ősi, poszt-angkori fővárosában, Oudong-ban készült.

Intés. Csodás Buddha ábrázolás a malajziai Ulu Kali hegy csúcsán található Chin Swee buddhista barlangtemplomnál.

Sukhothai, az első Sziámi Királyság fővárosa, Thaiföld.

Fák által benőtt Buddha fej a második Sziámi Királyság fővárosában, Ayutthaya-ban. Thaiföld.

Csodaszép Buddha szobor frangipanival Ayutthaya-ban.

A burmaiak támadása során megperzselődött Buddha szobor Ayutthaya-ban.

Arany Buddha, Bangkok. Az 5,5 tonna súlyú tömör arany szobor a világ legnagyobb arany Buddhája.

Kollégák a bangkoki Arany Buddha templomában. 

Fekvő Buddha, a bangkoki Wat Pho-ban, avagy a Fekvő Buddha templomában, mely a város legnagyobb és legrégebbi templomkomplexuma. A 46 méter hosszú csodaszép szobor a Nirvána elérését szimbolizálja.

A bangkoki Wat Paknam templom új, 2022-ben átadott hatalmas, 69 méter magas Buddha szobra.

.A thaiföldi Pitsanulok főtemplomában, a Wat Phra Mahathat-ban található gyógyító Buddha szobor, melyet a szakértők (is) Thaiföld legszebb Buddha ábrázolásának tartanak. Pedig ott van néhány Buddha...

A thaiföldi Lampang Wat Phra That kolostorának szerzetesei.

Buddha ábrázolás Laosz partjainál a híres-hírhedt arany háromszögben, ahol Thaiföld, Laosz és Burma határai találkoznak a Mekong és a Ruak folyók összefolyásánál. A terület anno a világ legnagyobb ópiumtermelő régiója volt.

Burmai típusú Buddha ábrázolás a malajziai Penang Dhammikarama burmai buddhista templomában. Bakancslistám első helyén Burma szerepel, de a politikai helyzet miatt azt hiszem sajnos kimarad az életemből.

Hatalmas Buddha szobor a kambodzsai Oudong buddhista meditációs központjában.

Buddha torzó a kambodzsai Angkor Ta Phrom templomában.

Buddhista szerzetesek a világ egyik legnagyobb csodájánál, a kambodzsai Angkor Wat lépcsőin.

Potyautas szerzetes Angkor Thom-ban. A szerzetesek Délkelet-Ázsia szerte ingyen utaznak.

Buddha torzó az indonéziai Jáva szigetének ősi Sewu templomában.

Buddha sztúpában az indonéziai Jáva szigetének egyik csodájánál, Borobudurban, a világ legnagyobb Buddhista templomában.


Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regénye, az „Ízek, imák, szerelmek”, spirituális utazásra hív. Főhősnője egy rossz házasságból kimenekülve keresi a boldogságot és önmagát. Megtanít rá, hogy mit jelent megismerni, megszeretni és ha kell, elengedni. Kilépve a komfortzónájából zarándokútra indul, ahol rájön, hogy nem akar többé senkinek sem megfelelni, csak önmagának. Útja először Rómába vezet, ahol megtanulja, hogy mennyire jó dolog a dolce far niente  (édes semmittevés). Ez azt jelenti, hogy élvezzük a lazítás örömét, ahelyett, hogy bűntudatot éreznénk miatta. Divatosan ma énidőnek hívják, a civilizált társadalmakat jellemző rohanás és túlterheltség ellentéteként. A nyugati világot annyira jellemző állandó rohanás, teljesítmény- és megfelelelési kényszer megbetegíthet, és sajnos gyakran valóban meg is betegít.

A regény főhősnője később Balin indonéz gyógyítók, majd a spirituális Indiában guruk segítségével tanulja meg, hogy tulajdonképpen mit is akar az élettől. A válasz egyszerűnek tűnik, de a hozzá vezető út már sokkal bonyolultabb: a boldogságot. Róma édes élete, Bali és India spiritualitása segíti mindebben.

Az itáliai életigenlés, a keleti filozófia, a keleti gondolkodásmód, bölcsesség sok mindenre megtanít.  Legfőképpen az elfogadásra. Ezt én is megtapasztaltam.  Elfogadni bármit ami más, és elfogadni önmagunkat. Ázsia olyan, mint egy idős, bölcs tanítómester, ahonnan más emberként jöttem haza. Megváltozott a gondolkodásmódom, máshogy látom a világot, mások lettek a prioritások, átértékeltem sok mindent, és máshogy viszonyulok az emberekhez. Azt mondani, hogy bölcsebb lettem nagyképűség lenne, inkább úgy mondanám, hogy tudom, mennyi mindent gondoltam anno tévesen, mennyi mindent kell átértékelnem, és hogy mennyi mindent kell még tanulnom.

Róma számomra is az élhető nagyvárosok mintapéldája, ahol egy helyen, szoros egységet képezve élnek a művészetek a történelemmel, és a levegőben is az élet szeretete érződik.

A spirituális Bali, sajátos, egyedi vallásával az egyik legnagyobb szerelmem. Még a levegőben is ott érződik az a misztikus hangulat melyet a mindenhol ott levő áldozati kosárkák és a füstölők illata csak fokoznak. Nem hiába hívják az istenek szigetének. Volt szerencsém kétszer is megtapasztalni mindezt A balinéz hindu vallási irányzat egy egyedi, csakis a szigetre jellemző változata. Ha vallásról lehet ilyet mondani, kissé eklektikusnak nevezném a szó legnemesebb értelmében, hisz a hindu elemek között megtalálhatóak benne a buddhizmus jegyei, az ősök tisztelete és az animizmus – az a hit, hogy minden dolog és természti jelenség lélekkel bír – egyes vonásai is. Vallásuk fontos eleme a lélekvándorlásba vetett hit, tán ezért élnek meg mindent könnyebben, dolgoznak fel nehézségeket gyorsabban mint mi. Azt hiszem ez a fajta hit valóban megkönnyíti az ottaniak életét. Segít elfogadni, segít feldolgozni, segíti a gyászt, segíti a fájdalmat, segít bízni s reménykedni.

Ha pedig az égiek is úgy akarják, februárban megtapasztalhatom, hogy vajon India is olyan-e mint ahogy a regény ábrázolja.

A híres Capitoliumi farkas Romolusszal és Rémusszal.

Római este.

Forum Romanum.


II. Viktor Emmanuel-emlékmű.

Római ablak.

A világ egyik legszebb szobra. Michelangelo: Piéta.

Jellegzetes tájkép Balin: rizsterasz.

Szertartás a balinéz Tenganan Pegringsingan faluban. (Ember legyen a talpán aki ezt kimondja.)

A misztikus Ulun Danu úszótemplom Bali örök párába burkolózó hegyei között.

Tanah Lot, a négy tengeri templom egyike. Csak apálykor közelíthető meg.

Az elmaradhatatlan canang sari kosarak, a sziget legfontosabb spirituális szimbólumai. Ezeknek a kis virágokkal, rizzsel, füstülőkkel teli áldozati kosaraknak a kihelyezése a balinéz ember mindennapi elmaradhatatlan tevékenysége. Az isteneknek, a természeti szellemeknek és az őseiknek ajánlják fel, hogy kifejezzék hálájukat és tiszteletüket, és a védelmüket kérjék. Az áldozatok nem csupán a templomokban, hanem az utcán, a házak előtt, az autók szélvédőjén és a tengerparton is megtalálhatóak. Minden nap egy kis szertartás keretében meggyújtják a kosárban levő füstölőt, mely az égbe küldi az imákat.
Fantasztikus élmény egy ilyen napi szertartást látni, ahol az emberi gesztusok és az illatok egyvelege igazi spirituális hangulatot áraszt.

Az elmaradhatatlan kettéhasadt kapu: a balinéz épületek tipikus bejárata, előtte különféle kőszörnyek tartják távol a gonoszt. Ha a rossz szellemek mégis bejutnának, a kapu összecsapódik, kivégezve a gonoszt. A fotó Bali főtemplomában, a Besakih anyatemplomban készült.

Ima. Besakih anyatemplom.

A balinéz templomok fő épületrészei a Meru-tornyok. Az Univerzum középpontját, az istenek lakhelyét, a Meru-hegyet szimbolizálják. Páratlan számú nádfedeles tetőrétegből állnak. Minél többszintes egy torony, annál szentebb. A Canang sari kosarak elmaradhatatlanok. Besakih anyatemplom.

A balinéz szobrok gyakran fel vannak ruházva, általában fekete-fehér kockás szövet van rajtuk. Ennek szimbolikus jelentősége van, a balinéz hindu vallásban a jó és a rossz egyensúlyát, az élet kettősségét és a harmóniát jelképezi. A fehér a jó, a fekete a gonosz.

Kedvenc templomom, a Pura Kehen (a tűz temploma) elefántjai. Második bali utamon ezt a templomot én mutattam meg balinéz sofőrünknek. :-D

Az elmaradhatatlan kettéhasadt kapu ernyőkkel. A balinéz templomokban nem ábrázolják az isteneket szobrok formájában, hanem ernyő jelzi őket. (Valamiért az iszlám emberábrázolás tiltására, vagyis a bálványimádat bűnnek tekintésére emlékeztet...)

Róma után egy másik csodás itáliai város, Firenze. A reneszánsz bölcsője. Irving Stone Michelangelo című életrajzi regénye lebilincselően mutatja be a város korabeli történelmét a mester életén keresztül. Tán a könyv hatását az is bizonyítja, hogy Firenzében legelőször Michelangelo szülőházát kerestem fel. Aztán a csodás szobrok alapanyagának, a különösen tiszta, fehér, a finom részleteket is jól kidomborító carrarai márványnak a lelőhelye is érdekelt, melyet már az ókori rómaiak is bányásztak. Csodás látványt nyújtottak a hegyek Viareggionál, a Ligur-tenger partjáról szemlélve, ahol minden megvan ahhoz, hogy az ember a földi paradicsomban érezze magát. Mélykék tenger, homokos part, pálmafák, csodás hajókkal tele kikötő. A carrarai fehér hegyek úgy csillogtak a szikrázó napsütésben mintha havasak lettek volna. 

Firenze jelképe a Duomo, hivatalos nevén a Cattedrale di Santa Maria del Fiore:


Ponte Vecchio, az "Öreg híd", Firenze egyik legismertebb műemléke, az Arno folyó felett ível át, aranyművesek boltjaival építették be:

Basilica di Santa Croce, azaz a Szent Kereszt Bazilika. A templom Firenze nagyjainak nyughelye. Itt nyugszik Michelangelo is:

Michelangelo síremléke a Santa Croce templomban, Vasari munkája:

A firenzei Piéta, Michelangelo utolsó, befejezetlen alkotása. A félkészen is csodás szobor Krisztust Máriával, Mária Magdolnával és a művész saját arcát viselő Nikodémusszal ábrázolja. Természetesen carrarai márványból készült, és a firenzei Dóm Múzeumban őrzik:

Viareggio, háttérben a carrarai márványbánya:


Viareggio kikötője:


Maradjunk még Itáliánál. Egyik meghatározó olvasmányom Passuth László Ravennáben temették Rómát című regénye, mely földim, a Balaton, az akkori Lacus Pelso vidékéről származó keleti-gót Nagy Theodorik életén át mutatja be a Római Birodalom bukását. Mindig vonzott Ravenna a világhírű mozaikjaival, a regény olvasásakor pedig hatalmas vágyat éreztem arra hogy láthassam Theodorik ravennai mauzóleumát és palotáját. A városba autóval utaztunk, és a település határánál az útról azonnal megpillantottam a síremléket csodás píneafenyők árnyékában. 

Theodorik mauzóleuma:

Theodorik palotája:


A csodás ravennai mozaik a Basilica di San Vitale-ban:


Jaroslav Hasek szatirikus figurája, Svejk, a derék katona már a regény olvasásakor megszerettette velem Csehországot, különösen annak bohém Bohémia részét, amit a valóság csak fokozott. Két UNESCO világörökségi városában, az ékszerdoboz Cesky Krumlovban és a csodás Telc-ben rögtön ránk köszönt a derék katona arcképe, a róla elnevezett éttermek cégérjein (pedig jó sörhöz nem kell cégér), melyeket Josef Lada örökérvényű illusztrációja alapján készítettek. Csehország. Nagy szerelem. Bohém, vidám hely, az olaszokra jellemző dolce vita feeling, füstös kocsmák, házi sörfőzdék, aromás Tuzemák rum, knédli, dinsztelt káposzta, sült hús.

Cesky Krumlov, Csehország ékszerdoboza:


A krumlovi Svejk:

Svejk söröző, Cesky Krumlov. Pedig jó sörnek nem kell cégér:

A hangulatos Telc árkádos házai:

Svejk söröző, Telc:


Antoine de Saint-Exupéry nem csupán a méltán híres Kisherceget írta. A hivatásos pilóta szinte minden művének központi témája a repülés élménye. Az ember földje és az Éjszakai repülés című, méltatlanul a Kisherceg árnyékában megbújó kisregényei a világot a magasból szemlélő pilóta filozofikus gondolatait keresztül mutatják be, olyan szemléletesen, akkora átéléssel, olyan szívhez szólóan, hogy olvasásakor lehetetlen nem beleszeretni a repülésbe. Az ember földje nem csupán engem ihletett meg, egyik kedvencem, a norvég Gazpacho együttes Tick Tock című csodálatos albumát is a könyv inspirálta.

Kezdődjék hát a zene az első dallal, a Sivatagi repüléssel:

https://youtu.be/O4bv216iY5A?si=_tOMasud0sGoeKcR

Éjszakai repülés:



Útitársunk, Edy kapitány. Itt lehet róla olvasni:

https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2025/06/java-fele-feluton.html


Viszlát Bali:


Krokodil:

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..."

Vietnámi hegyek felett:

Saigon felett:

Jakarta madártávlatból:

A nagy kékség... Luc Besson után szabadon:

Kedvenc ázsiai légitársaságom, az Air Asia gépe Bali repterén:

A Vietnam Airlines és a Garuda Indonesia farokfestései Jakarta repterén:

Landolás Jáván:

Jóóóóó reggelt Vietnám!

Azóta vágytam ebbe a misztikus, kontrasztokkal, csodákkal teli országba, mióta először hallottam kedvenc színészemtől, a sajnos már csupán néhai Robin Williamstől a fenti, elhíresült köszönést. A film a vietnámi háború idején játszódik, mely még mindig elevenen él a büszke helyiek lelkében. Vietnám, (ahogy a helyiek írják Viet Nam)… kultúrsok(k), mesebeli természeti csodák, a világ legfinomabb ételei, női szemmel is gyönyörű lányok, virágözön.




Kontraszt. Templom a csillagos és sarló-kalapácsos zászlók égisze alatt:

Hue, az ősi császárváros:

Da Nang:

Közép-Vietnám romantikus ékszerdoboza Hoi An, a lampionok városának is nevezhetnénk. Esténként kivilágított lampionokkal díszített hajók szelik át a folyót.:

Márvány hegység:

Márvány hegység:

Golden Bridge:

Virágözön. Phuoc Lam Pagoda, Hoi An egyik legősibb és legszentebb buddhista temploma:



A vietnámi háború emlékezete, a B-52-es tó, egy lelőtt amerikai bombázó roncsai Hanoi-ban:

A vietnámi háborű emlékezete... a közép-vietnámi My Son (ejtsd: miszon) 4. századi hindu templomkomplexum. Számos épülete elpusztult a vietnámi háború alatt, amikor az amerikai hadsereg bombázást indított ellene. A képen amerikai lövedékek egy Buddha torzó mellett az egyik templomban:



Hogy Vietnámnál maradjunk, na meg képbe kerüljön a zene is, a mai Ho Chi Minh City, eredeti nevén Saigon (szerintem sokkal szebben hangzik) azóta a bakancslistámon szerepelt, mióta láttam, hallottam a szintén a vietnámi háború idején játszódó Miss Saigon című musicalt Szinetár Dóra és Kaszás Attila előadásában.

Egy kis kitérő… Valahogy mindig jobban csengenek az országok, települések eredeti nevei, mint az erőszakkal rájuk aggasztott mostaniak. Mennyivel szebben, dallamosabban cseng az ősi Saigon mint Ho Chi Minh City. Megérkezésemkor bizonytalan voltam, hogy vajon a helyiek melyiket kultiválják. Mivel nem akartam megbántani a lelkivilágukat, nem mertem rákérdezni. A férjem bátrabb volt, és egy kávézó lelkes tulajdonosát meginterjúvolta. Mint régi, büszke saigoni család tagja, felvilágosított bennünket, hogy a várost a helyiek bizony továbbra is a régi nevén hívják.

Ugyanígy szebben cseng Burma mint Mianmar, Ceylon mint Sri Lanka, vagy Bombay mint Mumbai…

Visszatérve Saigonhoz, a valóság szokásához híven rácáfolt az Útikritikán olvasottakra, miszerint elég egy nap a városra, és nem sok látnivalót tartogat. Minket annyira magával ragadott a hangulata, a modern és ősi keveredése, az ősi templomok és pagodák a felhőkarcolók árnyékában, a csillogás a sarló és kalapácsos és vörös csillagos zászlók égisze alatt, az, hogy amelyik brand nem képviselteti magát a szocialista országban az nem is létezik, hogy tervezzük a visszatérést. Bár tudjuk, hogy ízlések és pofonok, az Útikritikát arra használjuk, hogy mi az ami nem igaz.

Saigon sör:


Miss Saigon. A város vigalmi negyede, a Bui Vien walking street:

Miss Saigon. :-) Keresztül-kasul a városban:


Városháza:

Városháza, előtte Ho Chi Minh szobra:

2025, a kígyó éve:

Csak nagyon kevés dolog maradt meg a régi Saigon-ból. Ez a csodás épület a több mint 200 évesThien Hau templom a város kínai negyedében:


Még mindig Vietnám. A világ egyik legszebb természeti csodája a méltán UNESCO Világörökségi helyszín Ha Long-öböl. „Az alámerülő sárkány öble” a helyszíne a James Bond filmek egyik epizódjának.




Jöjjön a legnagyobb kedvencem, Kambodzsa. A Tomb Raider egyik epizódja Angkor néhány helyszínét is bemutatja. A hatalmas birodalmi fővárosnak azért csak a templomai maradtak az utókorra, mert mint legfontosabb épületek, ezek épültek kőből, a többi építmény fából. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az esetben előbb volt a vágy az ősi Khmer Birodalom fővárosa, Angkor templomainak a meglátogatása iránt, mint a film elkészülte, és csak emiatt néztem bele Lara Croft kalandjaiba. A főhősnő útja magában foglalja Angkor Thom ősi városának a falain belül található Bayon templomot, melynek 54 tornya mindegyikét négy-négy sejtelmes arc vigyázza. Ezért is nevezik az arcok templomának.

Aztán átrobog Angkor Thom városának Déli Kapuján, melynek hídját 54 isten és  54 démon őrzi.

Végül Ta Phrom temploma következik, az egyik dzsungel templom, melynek ősi köveit behálózták a gyapotfák és spirituális banyanfák gyökerei. Egyben szürreális és misztikus a látvány.

A Bayon arcai:

Bayon templom Angkor Thom falain belül:

Angkor Thom déli kapuja:


Istenek Angkor Thom déi kapujánál:

Démonok Angkor Thom déli kapujánál:


Ta Phrom, az egyik dzsungeltemplom:




Végezetül, de nem utolsó sorban, álljon itt a szenzációs Rejtő Jenő, akinek főhőse, Piszkos Fred felkiált az Elveszett cirkálóban: Colombo Lipton. Colombo a tea szigetének, Ceylonnak, mai nevén Sri Lankának a fővárosa. A könnycsepp formájú szigetet Ázsia legszebb helyeként emlegetik. Remélem kegyesek lesznek hozzánk az égiek, és januárban a termőhelyén kortyolhatom a ceyloni teát…






























 









 






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bakancslista inspirációk

  Mindenki felállít magában egy bakancslistát élete során, azoknak a dolgoknak a listáját, melyeket meg szeretne tenni, melyeket át akar éln...