Jáva felé félúton

Jáva felé félúton.

Imádok repülni, mert mint anno a MALÉV (ej, régi szép idők!) is megmondta, szárnyakat ad vágyaimnak.

Imádom a felhőket felülről is látni, beléjük képzelek alakzatokat, hisz minden egyes felhő asszociációk tárháza. Velem együtt szárnyalhat a fantáziám is, nem kell két lábbal a Földön járnom, kicsit szó szerint is elrugaszkodhatok. Imádom, hogy láthatom a felhők felett a napfényt, akkor is, ha a Földön borongós, esős, depresszáló az időjárás. Imádom látni madártávlatból a folyókat, az erdőket, a tengert, a házakat, feltárul előttem egy valóságos, nem holmi rajzzal ábrázolt térkép. (Ezt már megmondta jóval előttem Radnóti és Saint-Exupéry is.) Imádok repülni, hisz akkor szó szerint a fellegekben járhatok.

Idén volt alkalmam kiélni a repülés iránti szenvedélyemet, ugyanis 9 gépen ültem 7 szakaszon. Nem vagyok ám teljesen tudatlan repülés témában, ugyanis anno a férjem maléves volt, amikor még létezett a MALÉV, így kaptam tőle egy kis alapképzést.

Baliról Jáva felé vitt az utunk. Nem szívesen hagytam el az istenek szigetét, de tele voltam kíváncsisággal, várakozással, hogy mit nyújt majd az eddig ismeretlen világ. Azonos ország ugyan, de egészen más kultúra.

Bali reptere csodálatos, tele autentikus díszekkel, szobrokkal, faragásokkal, virágokkal, már érkezéskor érezni azt a misztikus hangulatot, spirituális kisugárzást, azt a csodálatos kultúrát ami csak ennek a helynek a sajátossága. Délkelet-Ázsia reptereit egyébként a megkapó, egyedi dizájn mellett a kitűnő infrastruktúra is jellemzi, és nem csak a mosdók tisztaságára és állapotára gondolok. A nálunk sokak által elmaradottnak titulált, lenézett régió fényévekkel jár előttünk. Mondhatni mindenben.

Indonéziába körülbelül egy perc alatt léptünk be. Még itthon megcsináltuk az online vízumot (az űrlap kitöltése és az összeg átutalása után egy percen belül megérkezett a telefonjainkra a QR-kód), befizettük a Bali turista adót, online kitöltöttük a vámáru és a majomhimlő (hogy miért ez a legnagyobb egészségügyi problémájuk nem értem, de ha ezt óhajtják hát legyen) nyilatkozatot, mindenről QR-kód jött, nyomtatni sem kellett semmit. Mert van ahol védik a fákat ahelyett, hogy kivágnák őket, és betonnal öntenék le a helyüket, hogy még esély se legyen a kisarjadásukra. Az országba belépve csak az útlevelünket kellett beszkennelni, és már nyílt is a paradicsom kapuja. (A betegeknek, időseknek, kisgyerekeseknek egész Ázsiában van egy külön kapu, hogy még azt a kis sort se kelljen végigállniuk. Bőven lenne mit tanulnunk.) A rendszer az úti okmány száma alapján összefésült mindent, és egy percen belül megérkezett a telefonjainkra a tartózkodási engedély. Nem találkoztunk tisztviselővel, nem vegzált senki, örömmel fogadták a turistát. Nem úgy mint Ferihegyen a hazaérkező magyar állampolgárt, de ez egy másik történet…

Szóval Bali reptere nem csak az érkezési oldalon, hanem az indulásin is csodás, hogy jó szívvel emlékezzen az ember a szó szerint is isteni szigetre, bár így még nehezebb az elválás. Már csak azért is tetszett az indulási terminál, mert a tranzitban való várakozás közben az egyik tax free shop-ban megbabonázott, kiválasztott magának, szinte szuggerált egy kapitányi egyenruhát viselő mackó. Olyannyira, hogy rögtön szerelem alakult ki köztünk, az a tipikus első látásra. Köztudott, hogy nagy rajongója vagyok a medve népnek, annyira, hogy lassan kitúrnak a házból, emiatt pedig van egy fogadalmam, miszerint az itthoniak nem kapnak több új társat bármilyen szemmel is nézzen rám egy esetleges új jövevény. Fogadalom ide vagy oda, a logika azt diktálta, hogy sokkal biztonságosabb az előttünk álló út, ha még egy pilóta van a fedélzeten. Így lett egy új útitársunk, Edy személyében. Nevét balinéz sofőrünkről kapta, akit igen megszerettünk. Edy kapitánynak abban a szerencsében volt része, hogy a gépen pont egy üres hely árválkodott mellettünk, így kényelmesen, biztonságosan bekötve, szabálykövetően élvezhette az utat.

A Garuda Indonesia légitársasággal repültünk, igazán jó út volt. Nagyon kedves személyzettel, nem utolsó sorban finom ételekkel. Fantasztikus élmény volt az istenek szigetét madártávlatból látni, az óceán felett szállni, és fantasztikus látvány volt Jáva mesés szigete fölé érni. Imádom az ázsiai karcsú hegyeket, a pálmaligeteket, már landoláskor ez a látvány fogadott.

Jáva. A turisták által még felfedezetlen paradicsom, a nyugati népek számára nem felkapott desztináció. (Pedig mennyi csodát tartogat.) Nem vált hátrányára. Mesés természeti adottságokkal, csodás kultúrával, színes, hihetetlenül kedves, a nyugati népekre gyermekien rácsodálkozó lakossággal, nyüzsgéssel, életörömmel.. De ez már egy másik történet.

Edy kapitány a fedélzeten.

Bali reptere.

Kedvenc ázsiai légitársaságom, az Air Asia.

Gurulunk (szakszóval taxizunk).

Bali felett.

Viszlát Bali!

Az istenek szigete.

Krokodil.

Tejszínhab. Szó szerint hab a tortán.

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..."

A nagy kékség. Luc Besson után szabadon.

Horizont.

Jáva partjai.

Landolás Jáván.

Yogyakarta reptere.

Yogyakarta hegyei és pálmái.

Jávai hegycsúcsok.

Pálmaliget.