Bali pillanatok.
Csak néhány moha lepte szobor valahol az utcán, egy fűbe hullott frangipani virág, egy lótuszbimbó, és mégis mennyi misztikum, spiritualitás, hangulat, szimbólum kötődik hozzájuk...
Frangipani, a kedvencem. Bali nemzeti virága, komoly jelentése van. A vallási rituálékon is használják, mert az élet fájának tartják. A halhatatlanság jelképe, mert a növény képes új virágot hozni, még az után is, ha kivágják, vagy gyökerestül kiszakítják a földből. Egyben az öröm és a boldogság jelképe is. Az sem mindegy, hogy milyen színű.
A fehér a tisztaság, a spiritualitás és az odaadás szimbóluma, gyakran használják vallási szertartásokon és felajánlásokon az isteneknek és az ősöknek.
A rózsaszín a szeretetet, a ragaszkodást és a bájt képviseli. Romantikához és szívből jövő érzelmekhez kötik.
A sárga a barátságot, az optimizmust és az új kezdeteket szimbolizálja. Gyakran használják ünnepségeken, valamint az öröm és a boldogság jeleként.
A vörös a szerelemhez, a szenvedélyhez és a mély érzelmekhez kötődik.
Egyes frangipani fák többféle színű virágot hoznak, melyek a különböző árnyalatok gyönyörű keverékét adják. Ezeket a sokszínű virágokat a sokszínűség és az egység szimbólumának tekintik, mely alapja az egész Délkelet-Ázsiában tapasztalható maximális elfogadásnak. Bőrszínre, nemre, felekezeti hovatartozásra, nemi identitásra való tekintet nélkül egy dolog számít, hogy ember vagy. Mennyivel szebb és békésebb lenne a világ ha mindenhol így gondolkodnának...
A térség másik szimbolikus virága a lótusz. Az újjászületést, a megvilágosodást és a tisztaságot jelképezi, mivel képes reggelente a sötét, iszapos vízből tökéletesen tisztán újjászületni. Így emelkedhet ki az ember a világ sötétjéből egy új gondolkodási szintre. Megmutatja, hogy a sötét, problémákkal terhes világból és a legreménytelenebb környezetből is ki lehet emelkedni és megteremteni saját magunkban a harmóniát és békét.
Azt hiszem ezek azok a dolgok, melyek meghatározzák az ázsiai ember gondolkodásmódját, és emelkednek életigenlésben, elfogadásban, bölcsességben fölénk.
 |
| Frangipani. A kedvencem. Bali nemzeti virága, komoly jelentése van. |
 |
| Házi oltár. |
 |
| Moha lepte szobor egy házi oltárnál. |
 |
| Démon szobor frangipanival. |
 |
| Lótuszbimbó. |
Hogyan lehet ennyi szépséget, érzelmet és példamutatást befogadni egy olyan embernek, aki fényévnyi távolságban él társadalmilag, hitvilágban, életigenlésben ezektől az emberektől??
VálaszTörlésAmikor erkölcsileg sem és semmilyen platformon nem állunk hozzájuk képest a békák alatt sem! Amikor az az elfogadott elv, hogy minden ember annyit ér, amennyije van?? Amikor azért nem emelnek bért az egészségügyben, mert ott sok nő dolgozik?? Amikor az egymás gyalázása a példaérték, AI által gyártott lejárató fotókkal járatnak le embereket, hazugságok terjesztése a trend, akkor egy ilyen utazás olyan, mintha nem is evilágon járnánk! Csak ne kellene visszajönni ebbe a fullasztó mocsárba, amit mi hazánknak tudhatunk...:-((
Tudathasadásos állapot lehetett ismét felvenni a hazai ritmust, hallgatni az emberi értékek sárbatiprását, egymás gyalázását, a mindennapi hazugságokat...:-((
A hazai valóságra ébredés már Ferihegyen elkezdődött, ahol, a világban sehol nem tapasztalt módon, az érkező gép összes utasát, kisgyereket, idős embert, beteget, betereltek egy pici, levegőtlen helyre, összezsúfolva csomagostól, a kijáratnál. Kordonok között álltunk egy óráig, majd vonultunk fegyveres, vérebes, szúrós szemű vámosok között, voltak akik már majdnem rosszul lettek. Majd szúrópróbaszerűen elkezdték vegzálni, csomagokat szétpakoltatni a haza érkező magyar állampolgárokat, bosszuljuk meg, hogy az a szemét világot látott, meg hátha jutalom jár, és nem őt rúgják ki ha fogást talál. Tortúra, fenyegetés, bűncselekmény emlegetése, nyilvános megalázás mindenki előtt, pl. egy doboz cigiért. Undorító volt és félelmetes. Bár tudtommal nem hoztunk haza semmi illegálisat, mégis rettegtem, mert nem tudni mire fogják rá, hogy tiltott. Tudtam, hogy itthon vagyok.
TörlésIgen, a tapasztalatom nekem is ez... Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy "Magyarország szeretlek!...:-(( Árpád apánkat szidom ilyenkor is, hogy miért nem tudott még néhány száz méterrel nyugat felé menni...?? Bár már ott sem a nagy barátságosság jellemzi a reptéri dolgozókat , de a reptérről kiérve nem a sok magába roskadó, bosszús, agresszív népséggel találom szembe magam... A helyzet meg egyre rosszabb...
TörlésAzért én is meglepődtem, amikor a zürichi reptéren így (akkor még!) közel a 70-hez levetkőztetett a vámos hölgy, mert a farmerom farzsebében benne volt 100 forint, amit ugye a bevásárló kocsik miatt tartottam ott és megfeledkeztem róla... Az meg természetesen jelzett a kapunál, sutty, már vittek is!:-) nem akarták elhinni, hogy csak az van nálam, kb. fél órát keresgéltek, de pechjükre más fém nem volt nálam:-D Igen, bizony nagyot hibáztam!:-D
De amikor egyedül jártam Zürichet nyelvtudás nélkül egy szem térképpel, bárkit kérdeztem a magam módján német-angol-magyar keverékkel, mindenki mosolyogva segített. Na, ez kis hazánkban nem így múködik... Ugyanezt tapasztaltam Innsbruckban is, amikor úgy döntöttem, hogy egyedül eltöltök ott egy hetet! Egyetlen rossz érzésem, tapasztalatom nem volt, sőt, amikor az egyik boltban megkérdeztem, hogy merre induljak a belváros közepén, hogy elérjem a libegőt, a hölgy kikisért és eljött velem a következő sarokig, onnan mutatta az utat! Hogy csinálják, hogy nem próbálnak becsapni, türelmesen megvárják, mit akarok akár a telefon fordítójával kérni, kérdezni, nem mondják, hogy nincs rám idejük???
Soha nem fogom ésszel felfogni, hogyan lett a mi népünk ilyen mufurc, gyanakvó, a mosolygást elfelejtő? Tisztelet a ritka kivételnek...
Pont így...
Törlés