Szerelmeim: Unawatuna beach

A tenger az a hely, amit receptre kellene felírni mindenkinek. A végtelen óceánt meg logikus, hogy pláne. Többet ér mint bármelyik nyugtató, ráadásul teszi mindezt mellékhatások nélkül. Hacsak az elvonási tünetek veszélyeire nem gondolunk.

A tenger szerelem. Minden érzékszervre hat. A sós illat, a morajló hang, a kék-zöld-türkiz minden árnyalata, a víz lágy, selymes tapintata szinte egymás hatását erősítve sugallják azt, hogy ez az a hely, ahol még a levegő is boldogsággal és mérhetetlen szabadsággal van átitatva.

Sri lankai-i utunk során mindezt megtapasztaltuk. Imádtuk a mi kis falunkat, Habaraduwát, ahol megszálltunk, óceánpartja a vízbe nyúló pálmákkal festői, képeslapra illő. Szebbet elképzelni sem tudnék. Képesek voltunk órákon át a parton ülni és csak nézni, csodálni a nagy kékséget, hallgatni a hatalmas hullámok morajlását, mely egyszerre volt félelmetes és varázslatos. Imádtunk a finom homokban mezítláb lépkedni ott, ahova kihordták a vizet a hullámok, hogy a naptól felperzselődött apró szemcsék ne égessék meg a talpunkat. A partszakasz maga volt a paradicsom.

Éreztük, hogy - ahogy a Gogol Bordello énekli -, a nap az oldalunkon áll:

https://youtu.be/Klt904ga4IA?si=liskKTcnuH2ucJsr

De nekünk semmi nem elég, mindezek mellett érezni akartuk a bőrünkön az óceán sós vizét, meg akartunk mártózni a habokban és szabadon úszni, ha már egyszer (hogy stílusos legyek) a nagy vízhez sodort a sors. Habaraduwán a hatalmas hullámok miatt erre nem adódott lehetőség.

Azonban szerencsére csupán 8 kilométerre volt a békés, csendes vizű unawatunai tengerpart, mely strandolásra alkalmas volta miatt ugyan zsúfolt és turistás, de valamit valamiért. Ennek is megvolt a maga bája. A csendes, nyugodt Habaraduwa után időnként nem is ártott egy kis élet, nem kis pezsgés, rengeteg étteremmel és bárral fűszerezve. Így hát szállodai szomszédaink tanácsára buszra szálltunk, és élveztük a színes-zenés járgányokkal való utazást, miközben pazar panorámában volt részünk, szaladt mellettünk az óceánpart. (Erről itt lehet olvasni: https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2026/10/buszon.html )

A buszról leszállva Unawatuna partjainál szintén pazar panoráma fogadott. Festői, pálmák borította hegyek és a természet faragta sziklák köszöntöttek, melyek hívogatták a fényképező objektívjét.

Kókuszpálmák itt is ameddig a szem ellát:

Miután kigyönyörködtük magunkat, megnyugodva tapasztaltuk, hogy a szomjoltó királykókuszból és egyéb egzotikus gyümölcsökből itt sem lesz hiányunk. Nem csupán a fákon érő kókuszdiók miatt. Egy kis utca vezetett le a parthoz, ahol üzletek tömkelege fogadott.

Ebben a zöldségesben vettük meg a napi betevő királykókuszunkat, melyről bebizonyosodott, hogy igen jól döntöttünk, mert az óceánparton ugyanez majdnem a duplájába került. (Bár zárójelben megjegyezném, hogy az itthoni árakhoz képest így is nagyon olcsó volt.)

A csak Sri Lankán érő különleges vörös banán. Hatalmas várakozással tekintettünk rá, de már a szigeten tartózkodásunk első napjaiban, Dambullában bebizonyosodott, hogy különlegesség ide vagy oda, az íze kesernyésebb, állaga pedig keményebb mint sárga társáé, így nem lett kedvenc. De megkóstoltuk, és ez a lényeg, nem hiányérzettel távoztunk az országból. Legalábbis ebből a szempontból nem.

Ananászok tömkelege. A vörös banánnal ellentétben ez viszont mézédes, nem hiába, éretten szedik le:

A világ legjobb fahéja Sri Lanka szigetén terem. Íze más, mint amit itthon megszoktunk, kissé citrusos. Szintén a fenti zöldségesben szereztük be a fűszerrudakat, melyek, mint az eladótól megtudtuk, védenek magas vérnyomás és cukorbetegség ellen. Itthon a reggeli cappucinómat ízesíti miközben nosztalgiázhatok.

Minden is kapható a partra vezető kis utcákban. "Vidd haza az igazi Sri Lankát", hirdeti a tábla felirata. Jobbra például tea és fűszerek, balra képeslapok, pólók, ékszerek és strandruhák várják a vásárlókat. Aztán művészeti galériák, pénzváltók, mosodák, fagyizók kerültek még utunkba.

Az egyik kis étterem:

Életkép. Étterem száradó ruhákkal. Az utcában több mosoda is üzemel, melyek bizony jó szolgálatot tesznek, ha az ember két hónapig úton van:

És persze a ceyloni tea, mely most éppen sziesztázik:

Aztán a kis sikátor végén egyszer csak előbukkant úti célunk, az óceán. Strandolók, napernyők, nyugágyak, pálmafák, szállodák, éttermek, sporteszköz kölcsönzők, búvárcsónakok és tradicionális halászhajók mixtúrája, igazi Summerland, ahogy a Lunatic Soul is megénekli:

https://youtu.be/JYN-BDOSOCM?si=ZXL_dcD67yjDKMUk

Pancsolók és hajók:

A tengerpartokon megszokott árusok mindenféle portékákkal:

A főút mellett megvett királykókuszaink kedvenc gyékényünkön, melynek története van. Ez a színes darab több éve utazik velünk a bőröndünkben, még anno a thaiföldi Hua Hin tengerpartján szereztük be. Hálát adtunk az égnek, hogy ismét becsomagoltuk, mert a szigetországban mindent lehetett kapni, de gyékényt sehol sem láttunk. Most ismét a bőröndben pihen, várja a következő utazást.

A parton is lehetett királykókuszt kapni, csak természetesen drágábban, ami még mindig nagyon olcsó volt a hazai árakhoz képest. A táblán látottakat igen könnyű átszámolni, mert egy sri lankai rúpia körülbelül egy forintnak felel meg, így könnyű dolgunk volt a vásárlások során, nem kellett sokat matekozni. A parton 300 forintért kapható gyümölcsöt az út mentén 200-ért vettük. De ez mindenhol így van, a Balatonnál is. Csak ott lényegesen drágább minden.

A gyümölcs mellett víz, üdítő, sör, koktél is kapható volt mindenhol, így nem fenyegetett a kiszáradás veszélye. Emellett bálnalesre is be lehetett fizetni az árusoknál, a parton több hajó is várta a kalandra vágyókat. Az útra készülve nagyon kacérkodtam vele, nagy élmény lehet az élőhelyükön látni ezeket a hatalmas jószágokat. Aztán szerencse, hogy valami sugallat hatására utánaolvastam, és bebizonyosodott az amit gyanítottam, hogy ki garantálja azt, hogy a méregdrága hajóúton éppen arra támad kedve jönni egy bálnának. Na szóval, senki, és elég gyakori, hogy a tengeren való hánykolódás során bizony nem arra akad dolga a jószágnak. Aztán volt még egy dolog, a hánykolódás, ami végleg eltántorított a kalandtól. Mert ugye a szóban forgó állatok nem éppen part közelben élnek. Nem annyira találtam jó előjelnek, hogy ezeken a hajókon indulás előtt hányáscsillapítót osztogattak. Egyrészt nem szívesen tömtem volna magamba a kétes eredetű gyógyszert, másrészt rókázni sem volt kedvem, mert tengeribetegen nem hiszem, hogy élvezhető lett volna bárminemű bálna bármilyen mutatványa.

A táblák feliratai egyértelműen bizonyítják, hogy mely náció tagjai alkotják a sziget tengerpartjainak legfőbb látogatói körét. Ne az angol feliratra koncentráljunk. Tapasztalataim alapján úgy 90 százalékban. Hangsúlyozom, a tengerparton..

Aztán a homokban fekve sem unatkoztunk, mindenféle látnivalókban volt részünk. Akár egy cirkusz. Például ez a furcsa páros egy hatalmas boával riogatta, meg egy csintalan majommal szórakoztatta a nagyérdeműt. Vagyis próbálta. Nem szabadott rájuk nézni, mert akkor azonnal odamentek a potenciális áldozathoz, és elkezdték tukmálni a portékájukat, mármint a jószágokat. A nyakam nem vágyott kígyó érintésére, a fejem sem majom karmolásra, nem csak a veszettség esetleges veszélye miatt, hanem úgy egyébként sem. Ingyen sem, nemhogy jó pénzért. Emiatt a fotók lesből készültek:

A kígyó a zöld táskában rejtőzik, szerencsétlen majom meg pórázon sétál:

Az unawatunai tengerpart a vízisportok szerelmeseit is mindenre kiterjedően kiszolgálja. Lehet szörföt bérelni, vele együtt oktatót is, lehet búvárkodni meg sznorkelezni, avagy légzőpipás könnyűbúvárkodni. Biztosan csodálatos lehet a víz alatti képződményeket látni, de ez az amire nem vágyom. Azt hiszem állandóan úgy érezném, hogy most azonnal megfulladok. A vízi sportok szerelmeseit számtalan hajó várja a parton.

Stílusos szörf kölcsönzó. A sziget építészetének egyik jellemző vonásával, pálmalevelekből készült tetővel:

Csikóhal búvárok:

Csikóhal búvárok oktatóval:

Gyöngyhalászok:

Búvárok földje:

Sznorkelezés, avagy légzőpipás könnyűbúvárkodás:

A sporthajók mellett jól megférnek a halászhajók, melyeket a mai napig használnak. Ezek közül sok a tradicionális, egyetlen fatörzsből faragott, kitámasztóval ellátott csónak, melyek a katamaránokhoz hasonlatosak, de csak az egyik oldalukon található a kitámasztásra szolgáló talp, így kissé fura, még sehol máshol nem látott aszimmetrikus az ábrázatuk.

Hasít akár a repülő:

A halászhálók árbócként állnak ki a csónakokból:

A második hajón jól látható az egyoldali kitámasztó:

Halászok akcióban a fürdőzők mellett:

A tradicionális, egyoldali kitámasztóval ellátott halászhajó:

A strandról csodálatos panoráma nyílt az unawatunai Japán Békepagodára, melyet előző nap meglátogattunk, és annyira magával ragadó, hogy megér egy külön bejegyzést. A Rumassala-hegy tetején álló hófehér buddhista sztúpát egy japán szerzetesrend építette a világbéke szimbólumaként. Nem csak maga az építmény csodálatra méltó, hanem a hegy tetejéról nyíló 360 fokos panoráma az Indiai-óceánra és a közeli Galle városára, mely település szintén megér egy külön bejegyzést.