Jáva felé félúton

Jáva felé félúton.

Imádok repülni, mert mint anno a MALÉV (ej, régi szép idők!) is megmondta, szárnyakat ad vágyaimnak.

Imádom a felhőket felülről is látni, beléjük képzelek alakzatokat, hisz minden egyes felhő asszociációk tárháza. Velem együtt szárnyalhat a fantáziám is, nem kell két lábbal a Földön járnom, kicsit szó szerint is elrugaszkodhatok. Imádom, hogy láthatom a felhők felett a napfényt, akkor is, ha a Földön borongós, esős, depresszáló az időjárás. Imádom látni madártávlatból a folyókat, az erdőket, a tengert, a házakat, feltárul előttem egy valóságos, nem holmi rajzzal ábrázolt térkép. (Ezt már megmondta jóval előttem Radnóti és Saint-Exupéry is.) Imádok repülni, hisz akkor szó szerint a fellegekben járhatok.

Idén volt alkalmam kiélni a repülés iránti szenvedélyemet, ugyanis 9 gépen ültem 7 szakaszon. Nem vagyok ám teljesen tudatlan repülés témában, ugyanis anno a férjem maléves volt, amikor még létezett a MALÉV, így kaptam tőle egy kis alapképzést.

Baliról Jáva felé vitt az utunk. Nem szívesen hagytam el az istenek szigetét, de tele voltam kíváncsisággal, várakozással, hogy mit nyújt majd az eddig ismeretlen világ. Azonos ország ugyan, de egészen más kultúra.

Bali reptere csodálatos, tele autentikus díszekkel, szobrokkal, faragásokkal, virágokkal, már érkezéskor érezni azt a misztikus hangulatot, spirituális kisugárzást, azt a csodálatos kultúrát ami csak ennek a helynek a sajátossága. Délkelet-Ázsia reptereit egyébként a megkapó, egyedi dizájn mellett a kitűnő infrastruktúra is jellemzi, és nem csak a mosdók tisztaságára és állapotára gondolok. A nálunk sokak által elmaradottnak titulált, lenézett régió fényévekkel jár előttünk. Mondhatni mindenben.

Indonéziába körülbelül egy perc alatt léptünk be. Még itthon megcsináltuk az online vízumot (az űrlap kitöltése és az összeg átutalása után egy percen belül megérkezett a telefonjainkra a QR-kód), befizettük a Bali turista adót, online kitöltöttük a vámáru és a majomhimlő (hogy miért ez a legnagyobb egészségügyi problémájuk nem értem, de ha ezt óhajtják hát legyen) nyilatkozatot, mindenről QR-kód jött, nyomtatni sem kellett semmit. Mert van ahol védik a fákat ahelyett, hogy kivágnák őket, és betonnal öntenék le a helyüket, hogy még esély se legyen a kisarjadásukra. Az országba belépve csak az útlevelünket kellett beszkennelni, és már nyílt is a paradicsom kapuja. (A betegeknek, időseknek, kisgyerekeseknek egész Ázsiában van egy külön kapu, hogy még azt a kis sort se kelljen végigállniuk. Bőven lenne mit tanulnunk.) A rendszer az úti okmány száma alapján összefésült mindent, és egy percen belül megérkezett a telefonjainkra a tartózkodási engedély. Nem találkoztunk tisztviselővel, nem vegzált senki, örömmel fogadták a turistát. Nem úgy mint Ferihegyen a hazaérkező magyar állampolgárt, de ez egy másik történet…

Szóval Bali reptere nem csak az érkezési oldalon, hanem az indulásin is csodás, hogy jó szívvel emlékezzen az ember a szó szerint is isteni szigetre, bár így még nehezebb az elválás. Már csak azért is tetszett az indulási terminál, mert a tranzitban való várakozás közben az egyik tax free shop-ban megbabonázott, kiválasztott magának, szinte szuggerált egy kapitányi egyenruhát viselő mackó. Olyannyira, hogy rögtön szerelem alakult ki köztünk, az a tipikus első látásra. Köztudott, hogy nagy rajongója vagyok a medve népnek, annyira, hogy lassan kitúrnak a házból, emiatt pedig van egy fogadalmam, miszerint az itthoniak nem kapnak több új társat bármilyen szemmel is nézzen rám egy esetleges új jövevény. Fogadalom ide vagy oda, a logika azt diktálta, hogy sokkal biztonságosabb az előttünk álló út, ha még egy pilóta van a fedélzeten. Így lett egy új útitársunk, Edy személyében. Nevét balinéz sofőrünkről kapta, akit igen megszerettünk. Edy kapitánynak abban a szerencsében volt része, hogy a gépen pont egy üres hely árválkodott mellettünk, így kényelmesen, biztonságosan bekötve, szabálykövetően élvezhette az utat.

A Garuda Indonesia légitársasággal repültünk, igazán jó út volt. Nagyon kedves személyzettel, nem utolsó sorban finom ételekkel. Fantasztikus élmény volt az istenek szigetét madártávlatból látni, az óceán felett szállni, és fantasztikus látvány volt Jáva mesés szigete fölé érni. Imádom az ázsiai karcsú hegyeket, a pálmaligeteket, már landoláskor ez a látvány fogadott.

Jáva. A turisták által még felfedezetlen paradicsom, a nyugati népek számára nem felkapott desztináció. (Pedig mennyi csodát tartogat.) Nem vált hátrányára. Mesés természeti adottságokkal, csodás kultúrával, színes, hihetetlenül kedves, a nyugati népekre gyermekien rácsodálkozó lakossággal, nyüzsgéssel, életörömmel.. De ez már egy másik történet.

Edy kapitány a fedélzeten.

Bali reptere.

Kedvenc ázsiai légitársaságom, az Air Asia.

Gurulunk (szakszóval taxizunk).

Bali felett.

Viszlát Bali!

Az istenek szigete.

Krokodil.

Tejszínhab. Szó szerint hab a tortán.

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj..."

A nagy kékség. Luc Besson után szabadon.

Horizont.

Jáva partjai.

Landolás Jáván.

Yogyakarta reptere.

Yogyakarta hegyei és pálmái.

Jávai hegycsúcsok.

Pálmaliget.

Bali pillanatok

Bali pillanatok.

Csak néhány moha lepte szobor valahol az utcán, egy fűbe hullott frangipani virág, egy lótuszbimbó, és mégis mennyi misztikum, spiritualitás, hangulat, szimbólum kötődik hozzájuk...

Frangipani, a kedvencem. Bali nemzeti virága, komoly jelentése van. A vallási rituálékon is használják, mert az élet fájának tartják. A halhatatlanság jelképe, mert a növény képes új virágot hozni, még az után is, ha kivágják, vagy gyökerestül kiszakítják a földből. Egyben az öröm és a boldogság jelképe is. Az sem mindegy, hogy milyen színű.

A fehér a tisztaság, a spiritualitás és az odaadás szimbóluma, gyakran használják vallási szertartásokon és felajánlásokon az isteneknek és az ősöknek.

A rózsaszín a szeretetet, a ragaszkodást és a bájt képviseli. Romantikához és szívből jövő érzelmekhez kötik.

A sárga a barátságot, az optimizmust és az új kezdeteket szimbolizálja. Gyakran használják ünnepségeken, valamint az öröm és a boldogság jeleként.

A vörös a szerelemhez, a szenvedélyhez és a mély érzelmekhez kötődik.

Egyes frangipani fák többféle színű virágot hoznak, melyek a különböző árnyalatok gyönyörű keverékét adják. Ezeket a sokszínű virágokat a sokszínűség és az egység szimbólumának tekintik, mely alapja az egész Délkelet-Ázsiában tapasztalható maximális elfogadásnak. Bőrszínre, nemre, felekezeti hovatartozásra, nemi identitásra való tekintet nélkül egy dolog számít, hogy ember vagy. Mennyivel szebb és békésebb lenne a világ ha mindenhol így gondolkodnának...

A térség másik szimbolikus virága a lótusz. Az újjászületést, a megvilágosodást és a tisztaságot jelképezi, mivel képes reggelente a sötét, iszapos vízből tökéletesen tisztán újjászületni. Így emelkedhet ki az ember a világ sötétjéből egy új gondolkodási szintre. Megmutatja, hogy a sötét, problémákkal terhes világból és a legreménytelenebb környezetből is ki lehet emelkedni és megteremteni saját magunkban a harmóniát és békét.

Azt hiszem ezek azok a dolgok, melyek meghatározzák az ázsiai ember gondolkodásmódját, és emelkednek életigenlésben, elfogadásban, bölcsességben fölénk.

Frangipani. A kedvencem. Bali nemzeti virága, komoly jelentése van.

Házi oltár.

Moha lepte szobor egy házi oltárnál.

Démon szobor frangipanival.

Lótuszbimbó.

Bali utcaképak

Bali utcaképek.

Bárhol járok a világban, a kedvenc időtöltésem – az utcán üldögélés mellett – a céltalan sétálás, a felfedezés szabadsága. Megannyi szépség jön szembe, rejtett, az útikönyvekben nem szereplő épületek, azok pompás részletei, moha lepte szobrok, szűk kis utcákban megbúvó, eldugott kistemplomok, az ott zajló, számunkra idegen szertartások, melyekhez illatok, hangok, érzések társulnak, színes virágcserepek, falfestmények, hangulatok, sokszor csupán kis apróságok, melyek mégis túltesznek a turistalátványosságokon, és a legnagyobb élményt nyújtják.

Álljon itt Bali utcáinak apró szépségeiből egy csokor.

Az elmaradhatatlan canang sari kosarak, a sziget legfontosabb spirituális szimbólumai. Ezeknek a kis virágokkal, rizzsel, füstülőkkel teli áldozati kosaraknak a kihelyezése a balinéz ember mindennapi elmaradhatatlan tevékenysége. Az isteneknek, a természeti szellemeknek és az őseiknek ajánlják fel, hogy kifejezzék hálájukat és tiszteletüket, és a védelmüket kérjék. Az áldozatok nem csupán a templomokban, hanem az utcán, a házak előtt, az autók szélvédőjén és a tengerparton is megtalálhatóak. Minden nap egy kis szertartás keretében meggyújtják a kosárban levő füstölőt, mely az égbe küldi az imákat.
Fantasztikus élmény egy ilyen napi szertartást látni, ahol az emberi gesztusok és az illatok egyvelege igazi spirituális hangulatot áraszt. Rengeteg van a földre kihelyezve, nagyon kell vigyázni, hogy rájuk ne lépjünk, az ugyanis hatalmas tiszteletlenség.

"Csak" egy templom. 

Kontraszt: egy ősi templom és egy tetováló szalon. 

Utcai szentély. 

Ősi templom motorokkal. 

Mókás virágcserép.