Sri Lanka második legnagyobb és egyben második legnépesebb városa a főváros, Colombo után. Templomkörzete, talán már mondani sem kell, az UNESCO Világörökség része. Az apró, kétharmad magyarországnyi alapterületű országnak szinte nincs olyan szeglete, ahol valami látnivaló ne érdemelte volna ki ezt a rangos címet. Kandy volt Ceylon szigetének utolsó szabad királysága, a szingaléz királyok utolsó fővárosa, Polonnaruwa után a harmadik. Festői fekvése miatt akkortájt "Hegyi Fővárosnak" hívták. Szingaléz neve Maha Nuwara, vagyis Nagy Főváros. A szingaléz uralkodók egyori királyi székhelyeként 1815-ig virágozhatott, amikoris a brit gyarmatosítók kezére került.
Kandy városa egyben az ország kulturális központja is, a buddhizmus egyik szent helye, hiszen a Kandy-tó partján álló legendás Fog Templomában őrzik a vallás egyik legszentebb ereklyéjét, Buddha szent fogát. Mivel az ősi hitvallás úgy tartja, hogy "akié a fog, azé az ország és a hatalom", így fontos politikai jelentősége is volt a sziget történelme során. Legendája és az őrzésére épült templom megér egy külön posztot.
A híres Fog Temploma:
Ebben a szentélyben elefántcsontok védelmében őrzik a szent fog ereklyét:
A hegyes-völgyes, tavas, párában lebegő, misztikus kisugárzású Kandy ma is kissé elszeparált az országon belül, ősi kultúrája megannyi, csakis a városra jellemző szokással, tánccal, viselettel, tradícióval büszkélkedhet. Ennek oka a történelmében keresendő, ugyanis a város Ceylon szigetének mind a portugál, mind a holland gyarmati idejében, 300 évig megőrizte függetlenségét, ezzel bizony tényleg rászolgált a Nagy Főváros névre, és ezért nevezik ma is a kultúra fővárosának és a királyok városának. Ezekben az időkben Kandy-ben továbbra is virágozhatott a tradíció meg a népi kultúra, és a lakosság továbbra is gyakorolhatta nemzeti vallását, a buddhizmust, ellentétben a portugál majd holland fennhatóságú területekkel. A település lakóinak büszkesége ma is érezhető, a tradíció ma is él. Volt szerencsénk Kandy hagyományos táncát megcsodálni. Sajnos nem a városban, hanem később Colombo-ban, ahol éppen a csodálatos Gangaramaya templomnál évente megrendezésre kerülő buddhista fesztivál, a Navam Perahera idején voltunk. Itt az ország minden egyes régiójának táncosai képviseltetik magukat hagyományos ruháikban. Kandy táncosainak viselete alul fehér, mellkasukat csak ezüst színű gyöngyös háló borítja. Ezt a csodálatos, de számomra igencsak nőiesnek tűnő öltözéket férfiak viselik, gyönyörű, szintén ezüst színű nyakláncokkal, fülbevalókkal, karkötőkkel. Táncuk a ruhához illően légies.
A táncosokat zenészek kísérik, szintén jellegzetes öltözékben, mely alul fehér, felül piros. Hangszereik különféle dobok, furulyák, sípok, cintányérok, csörgők.
A város festői fekvésű, hegyekkel, pálmafás dombokkal, völgyekkel, tavakkal, folyókkal körülvett völgyben, 490 méter magasságban, központjában a Kandy-tóval. Számtalan buddhista és hindu templommal, mecsettel, csodaszép csipkés házakkal.
A város látképét egy már messziről feltűnő gigantikus, hófehér Buddha szobor uralja a Bahirawakanda-hegy tetején, mely a Sri Maha Bodhi Viharaya templom része, és ismét megér egy külön bejegyzést.
A hatalmas fehér Buddha szobortól fenséges kilátás nyílik a városra, dombjainak völgyében a Kandy-tóval:
Megérkezve szállodánkba, az erkély és a fürdőszoba ablakain a csodás hegyoldali panoráma mellett különös, feltűnően piros keretbe foglalt figyelmeztető tábla fogadott. Bár mi már nem lepődünk meg semmin. Arra figyelmeztettek, hogy ha jót akarunk magunknak, ne hagyjunk nyitva ajtót-ablakot, kivéve abban az esetben, ha esetleg egy majmot szeretnénk még magunk mellé lakótársul. Érdekesnek tartottam, hogy a majmok szót nagybetűvel írták, mint valami személynevet.
Amikor kiléptem az erkélyre a hegyoldali panorámában és a szemben levő csipkés házakban gyönyörködni, egy csapat maki máris farkasszemet nézett velem a szomszédos épületek tetejéről, sandán jelezve társbérleti szándékukat. Sajnos mire visszarohantam a szobába a még kibontatlan csomagokból előkotorni a fényképezőmet eltűntek, így nem tudtam megörökíteni őket. Gondolom megsejtvén szándékomat inkább odébbálltak, nehogy képi bizonyíték legyen illegális lakásfoglalási szándékukról. Ennek a háznak a tetejéről szemeztek velem a makik:
Panoráma az erkélyről:
Ennek a (túl)közel fekvő minaretnek a müezzinje szolgáltatta a kora hajnali, úgy 4 óra körüli ébresztést, egyszerre az összes hangszóróból, hogy lehetőleg az egész város hallja. Úgy látszik a muszlim negyed lakói még a kakasoknál is korábban kelnek.
A Kandy-ben töltött első esténket céltalan barangolással, a város felfedezésével töltöttük. Próbáltunk sétálni a nem kissé kaotikus utcákon, ahol Ázsia nagyvárosaihoz illően életveszélyes próbálkozás az úttesten átkelni. Ez nem volt meglepő számunkra, szokva vagyunk hozzá, de az álmos kisváros, Dambulla után nem esett jól.
Egy rendőr próbálta uralni a közlekedési káoszt, nem tudtam megálapítani, hogy mekkora sikerrel:
A főutcán ráadásul időjárástól függetlenül állandóan esernyőre lenne szükség, mert nem tudom mi baja lehet a galamboknak a városrésszel, de megállás nélkül bombázzák anyagcseréjük végtermékével. A járdák emiatt sűrűn pecsételtek, lehetetlen nem belelépni a nem kicsi pöttyökbe. Próbáltam ennek is a pozitív oldalát nézni, ahogy Ázsia megtanított rá, és arra gondoltam, hogy hű de mekkora szerencsénk lesz.
Dambullához hasonlóan számtalan színes busszal találkoztunk, melyek kezdték visszahozni az életkedvemet.
A buszállomás mellett egy szépséges óratornyot pillantottunk meg. A toronynak szomorú története van. Haji Mohamed Ismail üzletember építtette 1950-ben fia emlékére, aki tragikus balasetet szenvedett. Colombóból Kandy-be tartott hazafelé, amikor a folyamatos esőzések miatti földcsuszamlásban egy lezuhanó szikla összenyomta a kocsiját. Hasonló tragédiának mi is tanúi voltunk, a szigetre érkezésünk előtti Ditwah ciklon nyomai még látszódtak az országban amikor Kandy-ből a csodás nevű Ellába autóztunk a hegyekben. Az országra szakadó természeti csapás árvizeket, földcsuszamlásokat okozott, rengetegen váltak földönfutóvá, és sok volt a halálos áldozat is. Az élet ugyan visszaállt a rendes kerékvágásba, le a kalappal az ország népe előtt, de egy ekkora pusztítás nyomait nem lehet egy hónap alatt eltakarítani. Láttuk a földcsuszamlás maradványait, az útra gördült sziklákat, letiport házakat és bizony kegyeleti táblákat is azokon a helyken, ahol egész családok váltak a dühöngő természet áldozataivá. Borzasztó látvány volt. Csak az vigasztalt egy kicsit, hogy az apró sziget legfőbb mentőöve a turizmus, és azzal, hogy ott voltunk, hátha tettünk valamit, egy egészen picinykét néhány család megélhetéséért. A természeti katasztrófák a mai napig meghatározzák az ország életét. A könnycsepp formájú sziget gyakran könnyezik. Az óratorony kandy-i stílusban épült, és homlokzata a Fog Templomának és a Kandy Királyi Palotának a stílusjegyeit is hordozza. A város lakói az építményt a helyi kultúra és egyben a szülői szeretet szimbólumának tartják.
A torony elefántos dekorációja igen a szívembe lopta magát:
Kandy-ben töltött első teljes napunkat ebben a szent városban a pihenésnek szenteltük. Az előző időszak csodálatos, de fizikailag azért megterhelő lótása-futása után ránk fért. Mintha mindezt előre megéreztük volna, a királyok városában királyi, úszómedencés szállodát választottunk. A tetőterasz medencéjétől pazar kilátás nyílt a festői szépségű, hegyeken-dombokon fekvő városra, így tulajdonképpan láblógatva is folytattuk a kirándulást. Na meg fantasztikus érzés volt a januári 30 fokban kiáztatni megfáradt tagjainkat.
Panoráma a medencétől:
A medence mellett jólesett férjemnek egy kávé, nekem egy cappuccino, melyeket ízléses, a város stílusát követő csészékben szolgáltak fel:
A következő napot már a valódi városnézésnek szenteltük. Először a hegyen fekvő hatalmas hófehér Buddha templomát néztük meg.
Ezután következett a város első számú nevezetessége, a Fog Temploma.
Mint az előzőekben már említettem, ezek mindegyike megér egy külön bejegyzést.
A kötelező látnivalók után szokásunkhoz híven lementünk a turistatérképről, és próbáltuk felderíteni azt amiről nem írnak az útikönyvek, a város valódi arcát. Megbabonáztak a csipkés házak, a mosolygó emberek, a színes forgatag, a nyüzsgő élet. Illatos kávéházak hivogattak, az egyiknek nem tudtunk ellenállni, nem csak a kávé (bár az is jólesett) miatt, hanem mert tetőteraszáról pazar panoráma nyílt a városra. Maga a kávéház épülete is csodaszép volt, eredeti keményfa padlóval, csodás, koloniális stílusú fabútorokkal és szép porcelánokkal.
Kávé dizájnos csészében, háttérben a csipkés házakkal.
A zamatos koffeintől felfrissülve újra belevetettük magunkat a forgatagba.
Az utcán mindenfelé ékszerboltok sokaságába invitáltak a tulajdonosok, itt nem elsősorban eladási szándékkal, bár biztos azt sem bánták volna, hanem üzleteik egyben pénzváltóként is funkcionálnak. Egyikükkel szóba elegyedtünk, aki kedvesen bevezetett a boltjába, és a kényelmes kanapéján egy csésze ceyloni tea társaságában megbeszéltük a világ dolgait. A végén egy annyira kedvező váltási árfolyamot kaptunk, hogy gyors fejszámolással kikalkuláltuk, hogy körülbelül mennyi sri lankai rúpiára lesz még szükségünk az országban való tartózkodás során, és váltottunk. A későbbiekben mindenféle összeesküvés elméletemet megcáfolva bebizonyosodott, hogy az árfolyam valóban megérte és a pénz sem volt hamis. Ej, már megint az a belénk ivódott bizalmatlanság! Bár józan ésszel inkább óvatosságnak nevezném.
A pénzváltó ékszerésszel. Egy egészen picikét a helyi Keresztapának tűnt.
A Vörös Mecset homlokzata elvarázsolt. A lenyűgöző indiai-iszlám stílusú imaház a szomszédos házakkal összeépítve helyezkedik el a nyüzsgő kereskedelmi negyedben. (Később a testvérével is találkoztunk a fővárosban, Colombo-ban, melyet szintén Vörös Mecsetnek neveznek, csak sokkal nagyobb.) Élénk vörös-fehér csíkos homlokzata már messziről feltűnik. Fantasztikus látvány volt amikor az utcán sétálva egyszer csak felbukkant a környező hegyek alkotta háttér előtt.
Sri Lanka egyik legrégebbi hindu szentélye a Kattukalai Pillaiyar Kovil, mely a 11. században épült. Nem csak azért tetszett annyira, mert kedvenc istenségemnek, az elefántfejű Ganésának szentelték, hanem azért is, mert nem hivalkodóan gyönyörű.
Közeledve a káoszban a szentély felé, legmagasabb tornya, a gopuram, már messziről útba igazított.
A forgalmas üzleti negyedben csatangolva egy csábítóan színes templomkapu hívogatott kontrasztosan csendes menedékként. A Lord Kataragama Templom a hindu és a buddhista hívek számára egyaránt szent hely, és bárkit szeretettel vár.
Egy stílusos helyen elfogyasztott fantasztikus vacsorával búcsúztunk a nyüzsgő várostól, hogy másnap tovább induljunk az óceánpart felé. A rendkívül hangulatos Garage nevű étterem olyan volt mint egy valódi garázs. Mindenfelé autógumik és egyéb alkatrészek, még a "székeink " is autógumikból készültek. A forró hagymás, markánsan sri lankai fűszerezésű csirkekrémleves meleg pirítóssal kifejezette jólesett a hűvös estén. Kandy éghajlata hegyoldali fekvéséből kifolyólag sajátságos, a forró nappalokat kifejezetten hűvös, pulóveres esték váltják. Mindezek ellenére a vacsora mellé igen üdítőek voltak a frissen facsart, tartalmas gyümölcslevek, férjem kedvence a görögdinnyéből, az én kedvencem pedig az ananászból készült.
Méltó búcsú volt a nyüzsgő várostól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése