Még mindig Yogyakarta. Ami kimaradt. Bár ha előveszem a városban készült képeim tömkelegét mindig marad ami kimaradt. Fotogén hely, minden négyzetcentiméterén telis-tele fotótémával. Fent, lent, jobbra, balra. Emberek, épületek, természet.
A Jáva szívében fekvő csupamosoly, csupaélet várost még akkor is nehéz elhagyni ha az ember lánya sejti, hogy egy hasonlóan izgalmas, exotikus helyre viszi tovább az útja. Nehéz elhagyni a hihetetlenül barátságos embereket. Nehéz elhagyni azt a rengeteg vidámságot, segítséget és barátságot, amit a helyiektől kaptunk. Nehéz elhagyni mindazt a természeti csodát amit a környék nyújt. A párába burkolózó misztikus hegyeket, a karcsú pálmákat, az üde zöld rizsteraszokat. Nehéz elhagyni a páratlan kultúrát és a környék hihetetlenül gazdag kulturális örökségét, melyet féltő gonddal óvnak. Nehéz elhagyni a város kissé kaotikus, lüktető hangulatát, mely a barátságos embereknek köszönhetően mégis nyugalmat áraszt. Nehéz elhagyni az ízeket, az illatokat. Nehéz elhagyni azt az érzést, mindazt a benyomást, mely nem írható le szavakkal, melyet nem adnak vissza a fotók, hisz csak akkor érthető ha megtapasztaltad. A város az összes érzékszervedre és a lelkedre egyaránt hat. Színek, fények, illatok, ízek, hangok.
A Jáva szívében fekvő város örökre a mi szívünkben is ott marad. A lelkünk nem is annyira mélyen levő fiókjaiban elraktározódtak bölcs életvezetési tanításai, színes pillanatai, vidám hangulata, hogy ha úgy hozza a sors, hogy valamiért eltörik a képzeletbeli mécses, legyen mit kihúzni, hogy tartalmából erőt lehessen meríteni.
Álljon itt néhány szösszenet.
Mindenes bolt mellesleg egy kis benzinkúttal. A műanyag flakonokban is üzemanyag van. Töredékéért mint nálunk:
Városi panoráma a szállodánk tetőteraszáról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése