A sziget könnyei

Sri Lanka, lánykori nevén Ceylon. Állítólag Ázsia legszebb helye. Állítólag. Remélem hamarosan én is megerősíthetem ezt a véleményt. Több szempont miatt is remélem. Egyrészt ha az égiek és a tomboló természeti erők is is úgy akarják, egy hónap múlva landol a gépünk ezen a különleges, spirituális helyen.

Másrészt a könnycsepp formájú sziget most sajnos valódi könnyeket hullajt. A Ditwah ciklon emberek ezreit tette földönfutóvá, és több száz halálos áldozatot követelt. Szerte az országban hatalmas árvizek, földcsuszamlások vágták el teljes falvak lakosságát a külvilágtól. Nincs telefon, nincs internet, nincs ivóvíz. A kormány hatalmas erőket mozgat meg a helyreállítás érdekében. 

Mindezek ellenére a sri lankai nép nem kér könyöradományt. Semmilyen adományt nem kér. Annyit kér csupán, hogy azzal segítsük a talpraállásukat, hogy aki teheti látogasson el a paradicsomi szigetre.  Mindent megtesznek a gyors újjáépítés érdekében, a legtöbb turistalátványosság már most nyitott kapukkal várja a látogatókat. Főleg az ország középső, hegyvidékes részei érintettek, de a vasutak kivételével az oda vezető utak nagy részét is letakarították már. A kormány mindenben segítette a katasztrófa alatt kint tartózkodó külföldieket, a szállodák rugalmasan kezeltek mindent, az összes turista biztonságban volt.

A turizmus az őket sújtó katasztrófákból mindig talprasegítette az ország népét, ezért pedig nagyon hálásak. Az alábbi közleményt adták ki:

"Üzenet minden Sri Lankára utazónak

A közelmúltbeli ciklon és heves esőzések elmúltak. Bár egyes területeket és sok helyi közösségünket sajnos, sújtotta a vihar, a turisztikai ágazatunk erős, és most minden eddiginél nagyobb szükségünk van a támogatásotokra.

A turizmus gyönyörű szigetünk egyik mentőöve. Mindazok után, amiket a polgárháború, a húsvéti támadások és a világjárvány után feltámasztottunk, tudjuk, hogy népünk ereje milyen erős. És ismét együtt fogunk felállni.

Ha jelenleg Sri Lankán tartózkodtok, kérjük a segítségeteket:

Kérjük, osszatok meg videókat vagy fotókat a szállodáitokról, strandjaitokról, látnivalóitokról vagy bármely más helyről, amit meglátogattok. Mutassátok meg a világnak, hogy Srí Lanka még mindig biztonságos, barátságos és tele van szépséggel.

Közzétehetitek őket a saját közösségi oldalaitokon, vagy nyugodtan megoszthatjátok bármely közösségi utazási oldalon - itt is. Minden bejegyzés segít felhívni a figyelmet és életben tartja a turizmust.

Együtt megmutathatjuk a világnak Srí Lanka igazi szellemiségét.

Köszönjük! Mélységesen hálásak vagyunk a segítségetekért."

Ez a bejegyzés most nem tartalmaz képeket, de remélem hamarosan én is csatlakozhatok azok népes táborához akik megoszthatják a világgal, hogy az ország mennyire csodás. Sőt azt hiszem most tapasztalhatom meg leginkább az erényeit. A vízumunk már megvan, valóban várhatnak, mert az online igénylés után öt percen belül az e-mail fiókunkban volt.

Felvettem a kapcsolatot a két kinti sofőrünkkel, csak egy egyszerű kérdést tettem fel, hogy jól vannak-e. Válaszaik azonnal jöttek, és olyan őszinte hálát ami a reakciójukból kicsengett egy egyszerű kérdés kapcsán, még soha életemben nem tapasztaltam. Pedig nem várunk hálát. Az ország csodáit várjuk és a helyiekkel való beszélgetéseket. Ha pedig csak egy ici-picit is tudunk segíteni néhány család megélhetésében, nem könyöradománnyal (abból nem kér a büszkeségük), hanem azzal, hogy munkát adunk, az hatalmas öröm és megtiszteltetés számunkra.

Sri Lankára nem a "luxizásért" utazik a turista. Nem az az ország fő attrakciója. Annál inkább a természeti csodák, a kulturális értékek és a sziget spirituális kisugárzása vonzza az utazót. A hátizsákosok paradicsoma. Olyanoké mint mi vagyunk. Fantasztikus látni azokat a videókat, ahol a fiatal turisták a szállodában való nyafogás helyett ásót és lapátot ragadnak, és segítenek felszabadítani a katasztrófa által elzárt utakat. Akinek pedig nem olyan a fizikai erőnléte, az plédekkel, élelemmel és palackozott ivóvízzel segíti a helyieket. Példa értékű összefogás.

Van egy bölcs sri lankai mondás: "A múlt elment, a jövő bizonytalan. Élj a jelenben!" Talán ezért képes ez a nép mindig talpraállni. A mostani szituációra is nagyon igaz.

Várj ránk Sri Lanka, repülünk!

 

Yogyakartai pillanatok

Yogyakarta Jáva szigetének bohém, vidám, kissé kaotikus, igen szerethető városa. Miután bejártuk a kötelező programokat, a nyüzsgő Malioboro utcát, a szultáni és a Taman Sari palotát, kipróbáltuk a riksák minden változatát, végigettük az Alun-Alun kidul kínálatát, és végigittuk a legjobb kávékat, jólesett egy kicsit lemenni a turistatérképről, gyalogosan, hogy a mentális tréningnek is beillő káoszból elénk táruljon a valóság. Hogy felfedezhessük azt, amiről nem szólnak az útikönyvek, ahova nem visznek az utazási irodák, melyek az utazók által még felfedezetlen, szűz területek, és éppen ezért a legizgalmasabb részei egy utazásnak. 

Nem, nem azokra a helyekre gondolok, ahova az utazásszervezők szívélyesen invitálják a turisták tömkelegét, hogy na ez egy igazi autentikus falu. Nem, nem azokra a helyekre gondolok, ahol a helyiek a turisztok igényeit kiszolgálandó, na meg pénzkereseti lehetőségként felöltik a már régen nem hordott népi rütyütyüt, előadják a mű törzsi táncot, aztán mindenki boldog. Minderről a hortobágyi műcsikósok karikás ostort pattintgató színháza jut eszembe, ahol eladják a jól fizető nagyérdeműnek, hogy máig ez a nagy magyar valóság, és most is így él, így öltözik a nemzet. 

A spontaneitást szeretjük, a valódi valóságot. Utazás földrajzilag, utazás kulturálisan, utazás kulinárisan, és ami a legjobb, egyben etnikai, multikulti, társadalmi utazás is. Nem a mindenki által ismert főkapun, hanem az eldugott hátsó bejáraton át. 

Bárhol is járunk a világban, a legemlékezetesebb élményeink mindig a helyiekhez kötődnek. Ott szeretünk enni ahol ők, nem a fehér abroszos, merev luxuséttermekben. Egyrészt sokkal ízletesebb az étel, töredék árért, másrészt sokkal hangulatosabb, lazább, emberibb. Van egy mondás Ázsiára vonatkoztatva: ott egyél ahol a helyiek, mert ők tudják, hogy hogyan kell biztonságosan elkészíteni a saját ételeiket, és ott egyél ahol sokan vannak, és előtted, frissen készülnek nagy hőkezeléssel a finomságok. A gyakorlatlan utazó gyakran esik abba a hibába, hogy a hasmarsot megelőzendő inkább a nagy gyorséttermi láncok pizzériáiban, hamburgerezőiben csökkenti az éhségét, gondolva az a biztonságosabb, na ők szoktak kórházba kerülni. Ugyanis Ázsiának nem ez a profilja. Nem értenek ezen étkek elkészítéséhez, úgy is mondhatnánk, hogy mindez tájidegen számukra. Különben is, hamburgert meg pizzát itthon is ehetünk, de nincs az az ázsiai, thai, kambodzsai, vietnámi étterem Magyarországon, amely akár csak megközelítőleg tudná utánozni az igazi ázsiai ízeket. A hangulatról már nem is beszélve. 

Imádunk a multikulti társadalmak helyiek által látogatott utcáinak kavalkádjába keveredni. Egyik kedvenc emlékem, amikor a malajziai Penang Örmény utcájának zsúfolt indiai éttermében az étlapot nézegettük, és a dolgozók és a vendégek összefogva már csinálták is nekünk a helyet. Gyorsan előkerült két plusz kisszék, arrébb kerültek a terítékek. Szóval az étlapot nézegettük tanácstalanul, mikor is a mellettem ülő indonéz egyetemista, akinek pont akkor szolgálták fel a rendelését, felém nyújtotta a tányérját, hogy kóstoljam meg. Alig tudtam megszólalni a döbbenettől. Kis hazánkban szocializálódva nehéz volt mindezt elhinnem. Aztán a jó társaságban, jó hangulatban, nagy beszélgetések közepette elfogyasztott vacsoránk végén az indiai tulajdonos nem fogadta el a borravalót, mondván ne sértsük meg, ellenben megölelgetett. Majd amikor másnap visszamentünk régi ismerősként üdvözölt. 

A másik hasonló emlékem a thai fővároshoz, Bangkokhoz kötődik. Céltalanul sétáltunk éjszaka a már bezárt piacon. Döbbenettel láttam, hogy a gyümölcsök és egyéb portékák ott vannak a pultokon, mintegy szabad prédaként. Első gondolatom az volt, hogy hogy lehet ez, nem lopják el? Nem könnyű levetkőzni az embernek azt, hogy hol szocializálódott. Aztán elgondolkozva én szégyelltem magam, hogy egyáltalán eszembe jutott a lopásnak még a gondolata is. Szóval ezen séta után megéhezve beültünk egy helyiek által látogatott kisszékes étterembe, és a helyi rendőrökkel fogyasztottuk el az igen finom vacsoránkat. Az éjszaka is fülledt meleg utcán ülve (de jó is volt januárban…) a hatalmas üveg kirakaton át láttuk, ahogy rotyog a kondérban a vacsoránk. Mikor a tulajdonos észrevette a ritka európai vendéget odajött hozzánk, bevitt a konyhába, és bemutatta az étterem első generációs tulajdonosát, a nagymamát. Ezek egy utazás legemlékezetesebb, legkedvesebb pillanatai. 

Szóval Yogyakartában is lementünk a turistatérképről, besétáltunk a fésületlen kis sikátorokba, hogy a valóságot lássuk, ne csak a csillogó mázt. Hogy megtapasztaljuk azt is amiről nem szólnak az útikönyvek, viszont a város lüktető lelkét jelentik, hisz itt élnek a helyiek. Végigsétáltunk a kis utcákban, láttuk a kicsi, tán szegényes, de rendezett és hangulatos portákat, ahonnan a helyiek barátságosan integettek ki. Élveztük a felfedezés szabadságát. A fotók ugyan nem adják vissza a hangokat, az illatokat, a hangulatot, de talán egy kicsit bemutatnak a fent leírtakból.

Multikulti:

Ganésa:

Sarokház. Tejszínhab nélkül:

Nagymosás után:

Víztartályok:

Kalitkák:

Árnyékolástechnika:

Virágos fal, tiszta ház:

Élőzenés étterem:

Iskola után:

Herminek:

Fotó asszociációk 2.

 Ami az előző https://frangipaniszerelmei.blogspot.com/2025/11/foto-asszociaciok.html  bejegyzésből kimaradt.

Azt hiszem végtelen hosszú lehetne ez az írás, hiszen megannyi fotó, zene, regény, vers kavarog bennem, melyek sokszor egymásból fakadnak, szoros egységet képeznek. 

Itt már csak néhány, szívemnek nagyon kedves fotót, dalt említek meg, ami az előző bejegyzésből kimaradt.

"Virágok közt veled lenni..." Imádom a virágokat. Annyit soha sehol nem láttam mint Vietnámban. Vietnámi virágözönnek neveztem, nevezem, szépen alliterál. Annyira szép lányokat sem láttam sehol máshol a világban, mint az említett országban. Ha ezt egy nő mondja akkor bizony tényleg elhihető. Értem már, hogy a Jó reggelt Vietnám főhőse, a fantasztikus Robin Williams által alakított amerikai rádiós műsorvezető miért szeretett bele első látásra egy vietnámi lányba. Amikor az ország ősi császárvárosában, Hue-ban sétálva autentikus ruhát viselő hölgyek tipegtek láthatóan kényelmetlen fapapucsaikban a színes növények között, önkéntelenül elkezdtem dúdolni az Illés ikonikus dalát, mely stílusosan az örökifjú, kortalan, csodaszép Konc Zsuzsa előadásában illik legjobban az alábbi fotóhoz.

https://youtu.be/COA3GW0TVvw?si=PbE_qrmH1d3YX32P

Az ország ékszerdobozában, a romantikus Hoi An-ban bukkantunk rá véletlenül egy esti, céltalan séta során a szintén virögözönös Phuoc Lam Pagodára, mely mint később megtudtam, a kisváros egyik legősibb és legszentebb buddhista temploma.

Férjem rögtön le is fotózott a virágokkal. Szóval rám is illett a "Virágok közt" című nóta. 

Már meg sem lepődtem, amikor a főváros, Hanoi egyik eldugott apró templomában annyi orchidea csüngött az összes létező oszlopról és egyéb építészeti elemről, amennyit hirtelen a tudat be sem tud fogadni:

A másik csupavirág ország Katar, melynek fővárosa Doha, vérvörös petúniaözöntől pompázik  Mögötte az Iszlám Művészetek Múzeumának különleges épülete:

A malajziai Melaka kínai negyedének egyik hangulatos háza:

Persze csodaszép virágok nem csak Ázsiában vannak, az isztriai romantikus kisváros, Vrsar egyik sikátorában sétálva találtunk erre a hangulatos portára:

A virágokat nem csak csodálni szeretem, egy kertész veszett el bennem. Nagy öröm gondozni a kertünket, melyet a négy kezünkkel alakítottunk ki a férjemmel, ástunk, ültettünk, most pedig a cseperedő bokrokat, tujákat, virágokat öntözzük, óvjuk, permetezzük. Ilyenkor kikapcsol az agyam, kizárom a külvilágot, hallgatom a madarak csicsergését, beszívom a fű és a virágok illatát, többet ér mint a Seduxen. 😁 Közben dúdolom, hogy " Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek..." Mondjuk kelő nappal nem kelek. 😁 Szintén Koncz Zsuzsa előadásában:

https://youtu.be/j-KFqSLbdxU?si=RHG7UbwyRQNGxaDh

Pálmáink, melyek minden évben meghálálják a gondoskodást, és tavasszal pompás virágzattal örvendeztetnek meg:

Rózsák:

Sziklakerti virágok:

Őszi munkálatok. Néhány zsák összegereblyézett levél:

Őszi munkálatok. Diófa levelének lombszívózása:

Téli tujasor:

Eső után:

Fenyöhajtások:

Néhány virág:

Adj esélyt a békének!

Give Peace a Chance! Énekli John Lennon. Világéletemben elkötelezett pacifista voltam. Soha nem értettem, hogy miért kell háborúzni, ártatlan embereket megnyomorítani vagy a vérüket ontani. Miért kell hatalmas összegeket költeni fegyverkezésre, ahelyett, hogy értelmes dolgokra fordítanánk.

Tán ezért is szeretem ennyire Ázsiát, annak is egy hihetetlenül békés szegletét. Ahol megtanultam, hogy mi a valódi elfogadás. Ahol nem számít börszin, nem, felekezeti, etnikai hovatartozás, nemi identitás, csak az, hogy ember vagy. Nincs gyűlölködés, nincs kirekesztés. A buddhista és hindu tanok ezt nem is engednék. A régió számos országában megtapasztaltam mindezt. A gyűlölködés, gyűlöletkeltés, kirekesztés és ítélkezés földjén szocializálódottként először ez felettébb furcsa volt, majd jólesően szippantottam magamba az érzést, úgy éreztem végre szabad vagyok. Több országban tapasztaltam, de Malajzia kiemelkedő etnikai és vallási toleranciájával, az elfogadás és a békés egymás mellett élés mintapéldája. Tán a legjobb példa erre, hogy több városának is van egy nem hivatalosan Harmónia utcának nevezett része, ahol különféle vallások kegyhelyei békében megférnek szó szerint egymás mellett. Muszlim mecsetek, hindu, buddhista, taoista, keresztény templomok. Ha minden állam így működne sokkal jobb hely lenne a világ. De a valódi Európában is találtam példát bőven.

https://youtu.be/z-QF5Ew3Iio?si=pVjmHNjg1fPI99lb

Falfestmény a malajziai Penangban, Picasso békegalambját juttatja eszembe:

Valahol valóban Európában. A szivárványos zászlón a felirat: béke. San Marino:

Előző bejegyzéseimben a malajziai Melaka Harmónia utcáját hoztam fel a vallási tolerancia és a békés egymás mellett élés példájaként, ahol különféle vallások kegyhelyei békében megférnek egymás mellett. Szó szerint. Most álljon itt az ország másik gyöngyszeme, Penang Harmónia utcájának különböző felekezi hovatartozású templomaiból egy csokor:

Jamek mecset:

A gazdagon díszített kínai Yap templom:

Az anglikán Szent György templom, melyet a brit Kelet-Indiai Társaság építtetett, és a város egyik legrégebbi épülete. A templom előtti kis rotunda Sir Francis Light, Penang alapítójának emlékműve:

A római katolikus Nagyboldogasszony-templom:

Malajzia utcáin sétálva megszokott látvány, hogy láthatóan különféle felekezeti hovatartozású emberek, gyerekek szoros barátságot ápolnak. Barátnők Penang tengerpartján. Fejkendőben és fejkendő nélkül:

Így van ez nálunk itthon is. Rénszarvasaim 😄:

Love, love, love... Hogy John Lennon-nál maradjunk. "All You Need is Love", énekli a legendás Beatles. A szerelem, mint az élet igen fontos dolga is számos fotómról jut eszembe. Na meg az ikonikus dal:

https://youtu.be/_paPrw0gAUo?si=YcceqDsjR75WefTl

Balatoni hattyúk:

Balatoni vadkacsa pár:

A tatai tópart lakatfala:

Kertem szív alakú rózsája: 

Elefánt és gondozója az észak-thaiföldi Chiang Mai-ban. Ez is egyfajta szerelem:

Még mindig Beatles. A gombafejű fiúk közül tán legnagyobb kedvencem a spirituális beállítottságú George Harrison, a "Csendes Beatle", akinek szerzeményei különleges, egyedi, kicsit keleties, misztikus hangzásuk miatt rögtön felismerhetőek, kicsit ki is lógnak a banda dalai közül. Még a Beatles tagjaként kezdett érdeklődni az indiai zene, a meditáció, a keleti filozófiák és a hinduizmus iránt, nagy hatást gyakorolt rá barátja, az indiai szitárművész Ravi Shankar. Egyik nagy kedvencem a Here Comes the Sun (Itt jön a nap), és nem csak az általam is imádott nap meg a keleti hangzás miatt:

https://youtu.be/n6j4TGqVl5g?si=dnoBsb8zmcBLtmOC

A Balaton partján gyakran valószerűtlenül alacsonyan valőszerűtlenül nagy nap jön:

Szárnyas nap szárnyasokkal:

Még mindig Beatles. Nem ok nélkül. A popzene tán legmeghatározóbb bandája. Az előző bejegyzésben szerepelt egy fotó, amin nagy megdöbbenésemre egy bangkoki cannabis üzlet táblája látható. Ez az egyetlen tábla rengeteg dalt hív elő a memóriámból. Ha már Beatles, akkor a Lucy is the Sky with Diamonds (LSD).

https://youtu.be/aGPTfxdw_lw?si=hMb8RIFp8nU9-WTc 

Ugyanerről a képről jut eszembe egy másik nagy kedvenc, a kissé pszichodelikus hangzású Dead Can Dance együttes Opium című dala:

https://youtu.be/QuMqDF0PFZA?si=wGnhgfXDP3uZZQl6

Ha már Dead Can Dance, nem maradhat ki a szívemnek legkedvesebb daluk. Rakim. Egy arab név. Szeretem az arab világot. A színes forgatagot, az illatos piacokat, a csodaszép építészetet, a zamatos ételeket.

https://youtu.be/kq59rEVWQNI?si=MdFkw8wdRHv1u0B8

Keleti kényelem vízipipával Katar fővárosában, Dohában:

Nála vásároltuk a csodaszép arab ruhámat:

Fehérben. Séta Dohában:

Szeretem a fekete-fehér fotókat. Gyakran sokkal színesebb tartalmat közvetítenek, kifejezőbbek mint a bármilyen tarka képek. Már a Rolling Stones is megmondta, hogy "Fesd feketére." Szóljon hát a Paint it Black:

https://youtu.be/O4irXQhgMqg?si=VGadjI0dyrRk7CLG

"i see a red door and I want to paint it black..." Ajtók Sehovába:

Ködlámpák a Balaton partján:

Kémények Tatán:

Boltívek. Kilátás az Iszlám művészetek Múzeumából az üzleti negyedre, Doha:

Kontraszt. A dohai Iszlám Művészetek Múzeumának modern éüléte előtérben a tradicionális gyöngyhalász hajókkal, a dhow-okkal:

Hálón át. Kilátás az Iszlám Művészetek Múzeumából, Doha:

Ceremónia egy balinéz faluban:

Erdei sétány, Siófok:

Polip. Tatai fa:

Hosszúhajú, rövidhajó. Szabadifürdő:

Geometria. Kuala Lumpur Nemzeti Mecsete:

Elmúlás:

Generációk. Chiang Mai, Észak-Thaiföld:

Portré. Chiang Mai, Észak-Thaiföld:

Fal. A Pink Floyd tán legismertebb lemeze. Mennyi fotómról jut eszembe! Meg bármiféle fénykép nélkül is. Wall:

https://youtu.be/r48BLz42NuI?si=vO1fztX0Or9WM3wF

A tatai várfal a lemenő nap fényében:

San Marino, várfal:

San Marino, Rocca Guaita:

A csehországi Mikulov várfala:

Az isztriai Svetvincenat várfala:

Dvigrad városfala. Holt város az Isztrián. Pestisjárvány miatt menekült el a túlélő lakosság:

Dubrovnyik városfala:

A toszkán San Gimignano városfala:

Az olaszországi Livornó Új Erődjének fala:

 

A sienai erőd fala:

A kambodzsai főváros, Phnom Penh Wat Botum buddhista kolostorának fala, a reinkarnációt jelképező kerékkel:

Szintén Phnom Penh, a legfőbb, legősibb templom, a Wat Ounalom fala, a reinkarnációt jelképező kerékkel:

A malajziai Melaka Portugál Erődjének fala:

"Vigyázz a madárra ha a kertedbe repül..." énekli a különleges hangú Révész Sándor. Imádjuk a madarakat. Fantasztikus dolog reggelente madárcsicsergésben kávézni. A kertünket számtalan szárnyas látogatja, tavasszal rengeteg a fészek is. Vigyázunk rájuk, etetjük, itetjuk őket. A férjem épített is egy etetőt:

https://youtu.be/EnglA2gJK8U?si=etZCHX8IeZ2YQMkJ

"Ne vágj ki minden fát..." Egyetértek Szörényi Leventével. Az országban járva-kelve és a mikrokörnyezetemben is egyre gyakrabban szomorúan tapasztalom, hogy ok nélkül irtják a fákat, sokszor egész erdőket:

https://youtu.be/CTscQF0qdE0?si=3hzl9pEc4gPfu521

Rekviem egy fáért. Kedvenc Balaton parti fámat a fotó készítése utáni napon sajnos kivágták:

Rekviem a fákért. A velünk szemben álló két csodás fáról ma már sajnos szintén csak múlt időben beszélhetek. Minden este a két törzs között ment le a nap. Az erkélyen ülve ez volt a csodás látvány:

A balatoni ősfás irtása munkagépekkel Szabadifürdőn. Ahogy kitépték a fákat, a környék tüdejét, szinte hallottam a visításukat. Helyükön épül már a túlzsúfolt, kopár, kaptárszerű, stílustalan egyenlakópark:

A csodás tatai fa szerencsére még él és virul:

A kambodzsai Angkorban is vigyáznak erre a hatalmas gyapotfára. Nélküle összedőlne Ta Phrom temploma:

A balinéz Tűz templomának több száz éves szent banyanfája egy szerzetesi cellával. Óvják, védik, tisztelik:

 

A csehországi Telc egy csodás fája:

Évgyűrűk. Ennyi évig élt:

Ellenpélda. Jakarta repterén még a falból is fák nőnek:

Hogy a fáknál és az erdőknél maradjunk, kedvenc ösvényemen sétálva gyakran jut eszembe egyik kedvenc festőm, Paál László. Na nem a fotómról, az nem érhet még a művei közelébe sem, hanem az erdei fák hangulatától:

Hogy a festészetnél maradjunk... Imádom az impresszionistákat, és néhány fotóm hangulata kissé az impresszionista festmények hangulatát idézi. Nem én mondtam. 😄

Őszi impresszió:

Vízivár. Tata:

Aztán Móricz Zsigmond regénye, a Pipacsok a tengeren is sok képemről eszembe jut:

Van egy kedvenc szlovén városunk, Koper. És van egy kedvenc együttesünk, a Gogol Bordello, még az esküvői zenénket is ők szolgáltatták. Sajnos csak CD-ről. Aztán van amikor ez a két szeretett dolog találkozik, na abból csak jó sülhet ki. Nagyon jó. Fantasztikus élmény volt a banda részben jótékonysági koncertje (a menekült gyerekek iskoláztatásáért zenéltek) Koper középkori főterén. Szólt az Alkohol című frenetikus daluk is, miközben szlovén csapolt sört kortyolgattam:

https://youtu.be/f468tPT6oCQ?si=mXzPAgYLPvBPIs7V

A Prétori Palota Koper főterén. Csodás díszlet a koncerhez. Itt játszott a banda:

Csodás fotótéma a közeledő vihar fényeinek, színeinek lencsevégre kapása. Fura ízlésre vall, gondolhatják sokan, hisz mi lehet szép egy viharban? A színek és a különös fények. Na meg a Riders on the Storm (Lovasok a viharban) című dal a legendás Doors-tól. Ja, meg az igéző tekintetű Jim Morrison:

https://youtu.be/k9o78-f2mIM?si=LEIlpZ95dzblmcQE

Kerítésszaggató vihar:

Vihar közeleg a tatai Kálvária-dombnál:

Balatoni vihar előtt:

Imádom Toszkánát. A karcsú ciprusokat, a méltán híres toszkán bort érlelő napsütötte lankákat, a fűszeres illatokat, az ezüstös olajfa ligeteket. És a Napsütötte Toszkána című regényt. Frances Mayes, amerikai írónő egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásárol egy toszkán villát, és elmeséli, hogy hogyan teremt igazi otthont "egy másik országban".  Olyan lebilincselően ír új otthonáról, amilyen lebilincselő Toszkána. Mindezt teljesen megértem, én is szívesen tengetném az életem a toszkán lankákon. Érdekes, és cseppet sem meglepő, hogy az írónőt is elvarázsolta az elragadó olasz életstílus, a dolce far niente, vagyis az édes semmittevés. Kicsit déjá vu érzésem volt, mert éppen előtte olvastam az előző bejegyzésben is említett Ízek, imák, szerelmek című regényt, melynek főhősnőjét római tartózkodása során pont ez az életérzés ragadta magával, és lelkesen számol be róla. Úgy látszik ez minden külföldinek feltűnik.

Az alábbi fotókról mindig a Napsütötte Toszkána című könyv jut eszembe, még ha lankái nem is fogadtak mindig azzal a bizonyos napsütéssel:

Sajnos a napsütötte Toszkána San Gimignano nevű középkori kisvárosa nem fogadott napsütéssel, ellenben hatalmas esővel:

A híres san gimignanoi bor. Szerencsére itthon is kapható:

Négy évszak. Talán a legnépszerűbb, leghálásabb, legsokoldalúbb fotótéma, rengeteg minden belefér. Négy évszak. Vivaldi négy hegedűversenyből álló csodálatos műve, melyek mindegyike egy-egy évszakról mesél. Tán azért is vonzódom hozzá különösen, mert sok évig tartottam a kezemben a hegedűt és a vonót, és Vivaldi műveit különösen szerettem. Meg persze ma is szeretem.

Aztán amikor egymáshoz kapcsolódik fotó és zene, abból sok szépség sülhet ki

Tavasz. Vidám, életteli hangulat, madárcsicsergés, ébredezik a természet, új élet kezdődik:

https://youtu.be/mFWQgxXM_b8?si=_6qXSKF2Iv1mOugL

A tavasz hajnalán virágzó mandula:

A tavasz hírnöke, a krókusz:

A kökörcsin lila csókja:

Nyár. A kedvencem. Minden szempontból:

https://youtu.be/IttOvMTg_fY?si=hk37O9hcq-zM9rX_

Érik a búza:

Megérett a búza: 

Facélia virágzás:

Szerelem, a Balaton:

Ősz. Nemszeretem évszak. Az imádott nyári meleget felváltja a hideg, a fényt, a napsütést a sötétség. A fák lehullajtják nyári pompás lombkoronájukat, depresszáló, elmúlás hangulata van. Ha előveszem az objektív énem akkor viszont el kell ismernem, hogy olyan tarka festőpalettája, olyan színvilága egyetlen évszaknak sincs mint az ősznek. 

https://youtu.be/elE-n9Tj_Zg?si=c2722QjLUTcWxAHP

Varázsszőnyeg:

Tatai ősz: 

Őszi csónakázók a Balatonon:

Úton. Kőhányás:

Balatonszéplaki ősz:

Vitorlás kiemelő készülék Balatonszéplakon, a szezon végén:

Tél. Hideg, sötét, jeges, borongós, vacogós. Viszont csodás tud lenni a természet hófehér ruhája, főleg a meleg lakás ablakán át nézve:

https://youtu.be/Pgs_zB6Et2Q?si=x2ke0cuc6dDJSzZD

Balatoni tél:

Nyuszifül:

Jégfésű:

Téli frizura-variációk:

Jaj de csúszik:

Jaj de hideg:

Kőhányás:

Tatai tél:

A tél látványa igazán csak a meleg lakásból szép. 😃

Hogy az évszakoknál maradjunk, aki ismer az tudja, hogy nálam a nyár az abszolút nyerő. Meleg, napfény, vízpart. Jó lenne ha örök nyár lenne. Erről énekel nagy kedvencem a Lunatic Soul: Summerland. A zenéhez kapcsolódó fotók pedig valóban az örök nyárban készültek:

https://youtu.be/JYN-BDOSOCM?si=fN2PRnZ1uD6_umpX

Az istenek és az örök nyár szigete, Bali:

Kontraszt a malajziai Penang tengerpartján. Felhőkarcolók és tradicionális halászhajók:

A malajziai Penang strandja:

Variációk közlekedési eszközökre:

A mosoly és az örök nyár országa, Thaiföld. Pattayai naplemente:

A thaiföldi Hua Hin, ahova a helyiek járnak nyaralni:

Kidőlt kókuszpálma:

A kókuszpálma és én:

A felkelő nap háza.

Számomra a világ legcsodálatosabb zenéje. A zene miatt is. De legfőképpen azért, mert ez volt életem legfontosabb emberének, Apukámnak a kedvenc zenéje, aki sajnos ma két éve nincs velünk. Hányszor de hányszor ültem az ölében, hallgattuk a zenét, könyvet olvastunk, vagy egy művészeti albumot lapoztunk fel, és megbeszéltük a világ számos csodáját. Az Apukám, meg én, az óvodás, mint két felnőtt. Aztán ahogy teltek az évek ez gyakran megismétlődött. Mennyi csodát kaptam tőle. A könyvek, a zene, a művészetek szeretetét, példát mutatott a soha nem szűnő jóságával, türelmével, feltétlen szeretetével. Most is a fülemben cseng a legnehezebb szituációkban is megnyugtató hangja: "meglásd, nem lesz baj Csulikám!" Még mindig elcsuklik a hangom ha rá gondolok. 

A felkelő nap háza. Mi más, a kedvence kísérte utolsó útjára. Bevallom, azóta képtelen voltam meghallgatni ezt a csodaszép zenét. Ma viszont erőt vettem magamon, mert tudom, hogy ő is azt szeretné, hogy szóljon nekem tovább a zene, süssön rám a nap, és "legyek kemény, mint a vídia".

Érte, neki szól most az Animals, és az ő emlékének ajánlom a napfelkeltés fotóimat, mert tudom, hogy ezt szeretné. Az első két kép legszeretettebb helyein, Tatán és a Balatonnál készült.

https://youtu.be/N4bFqW_eu2I?si=rSVDm-dsMQHmAfij 

Napfelkelte Tatán:

Napfelkelte a Balaton felett:

Napfelkelte Balin, az Indiai-óceán felett:

Mi más csengene még a fülemben, mint Zorán csodaszép dala, az "Apám hitte". Két éve nem tudom meghallgatni könnyek nélkül. Zorán nyugodt hangja, egész lénye, habitusa Apukámra emlékeztet. Arról nem is beszélve, hogy ő is imádta ezt a dalt. 

https://youtu.be/fSeHnvYbhas?si=7Sxu2vmkxX_n_Ehn

Szőke angyal. Apukám ikernővéreivel:

Mi illene ide jobban: Nightwish: Angels Fall First. Mennyire igaz... 

https://youtu.be/psX6JDOms3c?si=6Y3onPKZKhsF3pti

Apja lánya:

Még mindig Zorán. Egy másik csodás dal, a Fehér sziklák. A szlovéniai Piranban készült fotóimat nézve gyakran dalolom Apukám másik kedvenc dalát:

https://youtu.be/JWFdgE4c-zY?si=8DKZQRpXaOLkChfv

Szintén fehér sziklák, Trieszt, a Miramare kastély bejárata:

Szeretek régi fotókat nézegetni. Mennyi emléket ébresztenek. Most, ahogy a fényképes dobozban keresgéltem a kezembe akadt egy képem, amin a Balatonnál a szomszéd fiúval vagyok:

"Amikor én még kislány voltam..."

https://youtu.be/YzaMA-111BE?si=uBmJR507Xp2GASSC

Aztán a Nightwish csodaszép dala. Eva...

https://youtu.be/tspgqtWA4HA?si=y-AQxGFCFP7TkVpv

És az Éva argentin beceneve: Evita. 

https://youtu.be/j0W--r_FHqw?si=jz0zmycP58Hxpa9e

Nemrég volt mindenszentek. Az ünnep gyökerei a kelta Samhain ünnepére vezethetőek vissza, mely az ókori kelta újév volt, amelyet október 31-én ünnepeltek, és úgy tartották, hogy ezen az éjszakán a halottak szellemei visszatérnek a világba. Erről énekel a csodaszép hangú Loreena McKennitt. All Souls Night...

https://youtu.be/RooTTuLCfNM?si=tuVZBjlSN2bQALT9 

Mindenszentek napján a tatai temetőben. Itt nyugszanak a szeretteim:

Egy vietnámi temetőben:

Régi protestáns temető a gyarmati időkből a malajziai Penangban:

Végül, de nem utolsó sorban. Volt itt szó Toszkánáról, hangulatokról, a jó zene mellé pedig nagyon jólesik egy pohár vörösbor. Red, Red Wine, énekli a UB40:

https://youtu.be/zXt56MB-3vc?si=F_SsrqdCylTKb_fT 

Egy kis toszkán vörösbor, Chianti Ruffino vörös háttérrel.

Egészségetekre!