Igazi, autentikus balinéz falu a Jatiluwih rizsteraszok mentén.
Hangulatos kis falu, csodás, misztikus, állandóan párába burkolózó hegyek ölelésében, sok-sok frangipanifával, kedves helyiekkel, csodás, a sziget hagyományos építészeti stílusjegyeit magukon viselő házakkal.
 |
| Misztikus, párába burkolózó hegyek. |
 |
| Frangipanifa |
 |
| A tipikus kettéhasadt kapu a lakóházakra is jellemző. |
 |
Az elmaradhatatlan canang sari kosár, a sziget legfontosabb spirituális szimbóluma. Ezeknek a kis virágokkal, rizzsel, füstülőkkel teli áldozati kosaraknak a kihelyezése a balinéz ember mindennapi elmaradhatatlan tevékenysége. Az isteneknek, a természeti szellemeknek és az őseiknek ajánlják fel, hogy kifejezzék hálájukat és tiszteletüket, és a védelmüket kérjék. Az áldozatok nem csupán a templomokban, hanem az utcán, a házak előtt, az autók szélvédőjén és a tengerparton is megtalálhatóak. Minden nap egy kis szertartás keretében meggyújtják a kosárban levő füstölőt, mely az égbe küldi az imákat.
Fantasztikus élmény egy ilyen napi szertartást látni, ahol az emberi gesztusok és az illatok egyvelege igazi spirituális hangulatot áraszt. |
Milyen jó, hogy ennek a csodálatos országnak nem kizárólag a turista látványosságait mutatod, hanem a mindennapi életterüket is! Imádom, hogy ezt is láthatom! Biztosan nem olyan idegbeteg módon, űzött vadként élnek, mint mi....
VálaszTörlésNagyon csodálom érte őket, hogy olyan mély hittel élnek, ami gyakorlatilag még a napi rutinjukat is meghatározza. Ezt a "hűdefejlett" világban elképzelni sem tudnám az állandó rohanás, pénzimádat mellett! Akkor még az egymással békében élésükről, az idegenek mosollyal fogadásáról nem is beszéltem, pedig a körülményeik nem igazán biztosítják nekik a kipihentséget, sokat dolgozhatnak, mégis!
Engem is nagyon vonz az emberek mindennapi élete. Persze, mindenhol vannak kötelező látnivalók, de imádom bejárni azokat a helyeket, ahol turista nem nagyon jár, csak a helyiek. Valóban úgy van ahogy írod, bár kaotikus a közlekedésük, rengeteget dolgoznak, az életük mégis sokkal lassabb, nyugodtabb, van idő az emeri kapcsolatokra. Nincs az az őrült teljesítménykényszer, rohanás, a pénz utáni hajsza, nem kell állandóan 200 százalékosan teljesíteni, túlpörögni. Ez sokkal élhetőbb, emberibb.
TörlésEnnek a falunak a lakossága a rizsteraszokon dolgozik, igen kemény munka, nem is túl vagyonosak, de úgy látom sokkal boldogabbak mint a teljesítménykényszeres, állandóan elvárásoknak eleget tevő nyugati népek.
Pontosan ez a leírás jön át a fotóidon is! Ilyenkor az ember nem is tudja, irigykedjen-e vagy hátrahagyva a saját civilizációnk hasznosnak vélt vívmányait, inkább itt telepedjen le...?
VálaszTörlésRátapintottál a lényegre. Kacérkodunk a gondolattal, hogy ha ketten maradunk (remélem ez nagyon soká lesz) elmegyünk innen. A letelepedés nem annyira egyszerű az ázsiai országokban, de sokban létezik nyugdíjas vízum. 55 éves kortól lehet igényelni. Feltétele bankszámla nyitása az adott országban, arra egy meghatározott pénzösszeg letétele, és az, hogy nem vállalhatsz munkát, hogy ne vedd el a megélhetést a helyiektől. Na meg bizonyos időközönként le kell jelentkezni a bevándorlási hivatalnál. Balin az elvárt pénzletét összege hatalmas, így az szóba sem jöhet. Thaiföldön a legbarátibb.
Törlés