Tanah Lot

Tanah Lot.

Bali egyik ikonikus temploma, ősi hindu zarándokhely, a hét balinéz tengeri templom egyike. Egy sziklán fekszik, nem messze a parttól, és gyalogosan csak apálykor közelíthető meg. Innen adódik neve is: föld a tengerben. Az alapul szolgáló sziklát a víz, a hullámok állandóan ostromolják, dagálykor pedig olyan mintha az óceánban lebegne. A pára, a végtelennek tűnő, morajló óceán, mind csak fokozza a hely egyébként is misztikus, spirituális kisugárzását. Itt érthető meg igazán, hogy a balinéz ember miért kezeli természetfelettiként a természeti jelenségeket, miért féli, miért tiszteli annyira ezt az őserőt. Különösen a vizet, hisz a fő élemiszerforrásuk, a rizs termesztéséhez elengedhetetlen.

A sziklák üregeiben tengeri kígyók élnek, a helyiek a templom őrzőinek tartják őket. Úgy vélik, hogy ezek a kígyók tartják távol a gonosz szellemeket a szent helytől, és ha a látogatónak nincsenek rossz szándékai, akkor a szent állatok nem fogják megtámadni. Ezzel kapcsolatban azért vannak fenntartásaim…

A sziklák alatti forrásból feltörő vizet szenteltvízként használják a környék összes templomában, a hívek fejére locsolva áldást osztanak vele.

A fő templomtól nem messze, egy másik, alagutat formázó sziklán még egy szent hely található, a Batu Bolong templom. Mindegyiktől pompás kilátás nyílik a másikra.

Abban a szerencsében volt részem, hogy mind apálykor, mind dagálykor láthattam a kegyhelyet. 18 évvel ezelőtt száraz lábbal besétálhattam a templomhoz, idén pedig megcsodálhattam, ahogy a hatalmas hullámok ostromolják. Nem tudom melyik volt a szebb látvány…

Egy aprócska hullám.

A templom dagálykor.

A templom 18 évvel ezelőtt apálykor.

Batu Bolong.

Alagút.

A Batu Bolong bejárata.

Misztikum.

Az elmaradhatatlan kettéhasadt kapu: a balinéz épületek tipikus bejárata, előtte különféle kőszörnyek tartják távol a gonoszt. Ha a rossz szellemek mégis bejutnának, a kapu összecsapódik, kivégezve a gonoszt.

Forrás.

Egy szent kígyó és éber őrzője.

Az elmaradhatatlan canang sari kosarak, a sziget legfontosabb spirituális szimbólumai. Ezeknek a kis virágokkal, rizzsel, füstülőkkel teli áldozati kosaraknak a kihelyezése a balinéz ember mindennapi elmaradhatatlan tevékenysége. Az isteneknek, a természeti szellemeknek és az őseiknek ajánlják fel, hogy kifejezzék hálájukat és tiszteletüket, és a védelmüket kérjék. Az áldozatok nem csupán a templomokban, hanem az utcán, a házak előtt, az autók szélvédőjén és a tengerparton is megtalálhatóak. Minden nap egy kis szertartás keretében meggyújtják a kosárban levő füstölőt, mely az égbe küldi az imákat.
Fantasztikus élmény egy ilyen napi szertartást látni, ahol az emberi gesztusok és az illatok egyvelege igazi spirituális hangulatot áraszt.