Bali rizsteraszai közül a Jatiluwih méltán az UNESCO Világörökség része. Festői környezetben, hegyek és pálmaligetek ölelésében, óriási területen fekszik, a helyi gazdák környékbeli tradicionális falvai pedig csak fokozzák az élményt.
Az egyébként szintén csodás Tegalalang rizsteraszokkal ellentétben egyáltalán nem olyan zsúfolt, egyáltalán nem olyan turistás, ami igencsak az előnyére válik.
Éppen aratás után jártunk arra, így a vízzel elárasztott, frissen palántázott
területeket láttuk, ami így is csodás látványt nyújtott.
 |
| Hegyek ölelésében. |
 |
| Szentély. |
 |
| Ima. |
 |
| Öntözőrendszer. |
 |
| Párába burkolózva. |
Csodálattal nézem ezeket a rizsültetvényeket! Sugárzik róluk a rend, a tisztaság és a mindennapi betevőjük iránti tisztelet! Hatalmas munka lehet így karbantartani, megművelni ezeket a területeket, főleg, hogy munkagépeknek nyomát sem látom!
VálaszTörlésNa és nem utolsó sorban az elmaradhatatlan szentélyek még itt is, hogy a fentiek vigyázzanak a jó termésre és a itt dolgozók lelki békéjére!
Példamutató mezőgazdasági munka!
Jól látod, hogy nem látsz munkagépeket. Valóban mindent kézzel végeznek, nagyon kemény munka a vízben állni, kígyókkal, szúnyogokkal (sok a Dengue lázat terjesztő) dacolva, a 20 kilós zsákokat cipelve. Mondjuk a palántázást nem is lehet géppel megoldani, a teradzos elrendezés miatt pedig képtelenség is. Csak időseket láttam dolgozni, a fiataloknál ez már nem perspektíva. Az idegenforgalom könnyebb munka, és jobban fizet. Csak így hogy lesz majd a későbbiekben rizsünk?
Törlés