Hello Jogja!
Yogyakarta, becenevén Jogja. A jávai város nem csupán a sziget, hanem egész Indonézia kulturális és művészeti központja. 1945 és 1949 között, az indonéz függetlenségi háború idején az ország fővárosa volt, később lépett a helyébe Jakarta.
Bohém, pezsgő, csupaélet hely, úton-útfélen utcazenészekkel –a híres Malioboro utca forgataga olyan mintha állandóan karnevál lenne -, kiállításokkal, kaotikus, a nyugati ember számára átláthatatlan, mégis hihetetlenül biztonságos
közlekedéssel. Parádés lovaskocsik, riksák, csillogó autók, megszámlálhatatlan motor és robogó átláthatatlan rengetege. Ezt esetünkben csak tetézte, hogy éppen a kínai Holdújév idején tartózkodtunk a városban, mikor is beléptünk a kígyó évébe. Hatalmas, látványos ünnepség ez Ázsia szerte. Egyik este annyira bedugult a szállodánk utcája, hogy még gyalog sem tudtunk besétálni, így kénytelenek voltunk valami finomság után nézni, amíg kicsit lazább lesz a helyzet.
Csupamosoly, végtelenül barátságos, számunkra szinte tolakodóan közvetlen, az idegenre már-már gyermekien rácsodálkozó helyiekkel, ami először furcsa, aztán hazatérve hiányzik. A jogjai mosoly olyan ragadós akár egy járvány, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy te is mosolyogsz. Mindig és mindenkire.
Igen, Yogyakarta. Számos egyetemmel, emiatt rengeteg fiatallal. Jellegzetes gasztronómiai élményekkel, a nappal kihalt Alun-Alun Kidul tér esténként fényárban úszó street food utcává változik, ahol a körbe-körbe karikázó kivilágított mesefigurás családi kisautók mellett frissen, látványosan készülnek a finomságok. Az emberek kiülnek a szőnyegekre, és hajnalig folyik az élénk társasági élet.
Végtelenül gyermekbarát város, lépten-nyomon kihelyezett ingyenes színezőkkel, ceruzákkal, játékokkal, kisasztalokkal, kisszékekkel. (Még az ősi világörökségi helyszíneken is, hogy amíg rácsodálkozik a szülő az épületekre, a gyerek nyugodtan játszhasson.) Hozzáteszem, rengeteg kisgyerekkel. Mintha arrafelé úgy éreznék az emberek, hogy érdemes gyermekeket a világra hozni, hogy van miért felnevelni őket. Van perspektíva.
Mindezek mellett Yogyakarta csodás látnivalókkal büszkélkedhet, mint a szultáni palota, ami máig a szultán lakhelye, az ódon vízi palota, és 20 kilométeres vonzáskörzetében található két mesebeli UNESCO világörökségi helyszín, a hindu Prambanan és a világ legnagyobb buddhista temploma, Borobudur, melyeket a kambodzsai Angkorral emlegetnek egy lapon. A város remek kiindulási helyszín ezen csodák meglátogatásához.
A lakosság többsége muszlim (a statisztika szerint 82 °%), így számtalan mecset van szerte a városban. Aztán ott a hangulatos kínai negyed.
Ilyen ország, ilyen nép nincs is a Földön, biztosan csak kitaláltad!!!:-DDD
VálaszTörlésImádom őket, imádlak téged is, hogy mindezt bemutatod nekem is, szinte tudathasadásos állapotba kerültem!:-D Hát így is lehet élni, még akkor is, ha nem mindenki a pénzt hajhássza???
A sok gyerek valóban azt jelezheti, hogy látnak perspektívát a felnövő generáció számára is (néhány itthon jajgató demográfust és politikust ki kellene oda küldeni a titok megszerzéséért...), nem úgy, mint nálunk, ahol most már sok fiatal százszor is meggondolja, hogy gyereket neveljen, vagy kutyát...?:-(
Sokszor elgondolkozom, hogyan lehetne megtanítani az európai embert mosolyogni...? "A pénz az Isten" , a harácsolás, a másik sárba tiprása, a fegyverkezés őrülete és az agresszió helyett élni hagynánk egymást elfogadva, hogy ki milyen, visszamosolyogni minden idegenre, megélni a kultúránk, vallásunk, vagy csak a közérzetünk mindennapjait depresszió helyett...
Nagyon szeretni való nép, még ha nem is mindenki kastély-szálloda-focipálya tulajdonos is, a Balaton kizsigerelése-felvásárlásáról már szót sem ejtek...:-(
Pazar fotók, Jogja sokszínűsége és a te szemfülességed így együtt hatalmas élmény!!!:-))
Köszönöm a csatornafedelet, szerintem nem sok embernek van ilyen a világon, nagyon büszke vagyok rá!!:-D
Nagyon örülök, hogy részesei lehettetek ilyen szintű, valódi agymosásnak!
Jaj, ez a legjobb szó rá, tényleg agymosás volt, a szó legjobb értelmében. Kimosták az agyunkból az itthoni sok szennyet. Nem tudom mit hoz a jövő, nem tudom mi lesz a Közel-Keleten, nem tudom láthatom-e még, érezhetem-e még Ázsiát, de visszavágyom.
TörlésMinden kívánságom az, hogy sikerüljön!! Annyira szükségetek van az ilyen fajta agymosásra, feltöltődésre, mert ami itt van, az egyre elviselhetetlenebb!:( Nem csodálom, hogy visszavágytok, remélem úgy alakulnak a dolgok, hogy sikerülni fog!:) Nagyon bízom benne!!!!!!
VálaszTörlés(Bennem is nagy lenne az utazási vágy, de ezt most még egy darabig nem tehetem meg, talán megérem én is, hogy indulhatok valamerre, csak innen el minél előbb!)
Köszönöm, és kívánom, hogy mihamarabb mehess!
TörlésMár nem nagyon bízom benne, de nagyon köszönöm, igazán jó barát vagy!!
VálaszTörlésÉn köszönöm!
TörlésMinden vágyatok, álmotok valóra váljon💞😍
VálaszTörlésÉn is úgy érzem, hogy ezt a csodás részét a világnak így, a ti szemetekkel látom, de soha ne mondd, hogy soha😉
Csodás pillanatok💞
Köszönöm! ❤
Törlés