Ha nekem kellene rangsorolni a világ legszebb látnivalóit, igen előkelő helyen végeznének a festői ázsiai rizsteraszok. A karcsú pálmákkal övezett, buja zöldellő gabona csodálatos látvány. Talán ezért alakult ki különös vonzalom a rizsteraszok és köztem, már-már szerelemnek nevezhető.
Amikor 18 éve először jártam Balin, rögtön beleszerettem ebbe a csodába. Akkor csak távolról, a panorámában volt alkalmam gyönyörködni, most viszont sétálhattam is a teraszok között. Ez csak
fokozta a szerelmet. Először a Tegalalang rizsteraszt jártuk be, ez az ültetvény tán a legnépszerűbb az istenek szigetén, ami sajnos azzal jár, hogy a rengeteg turistát kiszolgálandó éttermek, pénzváltók, gumikacsás medencék lepték el. Szerencsére sofőrünk, a helyi Edy, ismert egy hátsó bejáratot, így lehetőségünk volt megcsodálni naturisztikus valójában, és zavartalanul élvezhettük a látványt, a párás trópusi levegőt, az illatokat, a madarak rikácsolását és mindent mi szem-szájnak-orrnak fülnek ingere.
A rizstermesztés legalább kétezer éve a balinéz kultúra része, Indonézia a világ harmadik legnagyobb rizstermelője. Termesztése öt hónapig tart. Az új gabona ültetése előtt a kizsákmányolt földet meg kell trágyázni, ami úgy történik, hogy a földeket elárasztják vízzel, majd felszántják. Az ültetést aztán kézzel végzik, egyenként minden tövet. A teraszos elrendezés tulajdonképpen egy öntözőrendszer.
A rizs termesztése igen kemény munka. Egész nap a vízben állva, hajlongva, szúnyogok és sokszor bizony kígyók társaságában. Bevallom, különösen az utóbbitól tartottam egy kicsit, de szerencsére nem találkoztunk egy csúszó-mászóval sem. A vérszívókat pedig sikeresen elriasztottam a helyi boltokban kapható cuccal, így Dengue-láz mentesen tértünk haza. Különben is bátor vagyok, meg mindennek ára van. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy lássátok mennyire bátor vagyok, hogy anno Thaiföldön tanúja voltam, amikor egy rizsföldi munkást megmart egy kígyó, és kocsival rohantak vele a kórházba.)
A kemény munka ott folytatódik, hogy a betakarított rizsszemeket 20 kilós zsákokban a fejükön szállítják.
Nem is sejtjük, nem is gondolunk bele, hogy milyen kemény munka áll minden egyes tányér rizs mögött. Mióta tanúja voltam mindennek, igen megbecsülöm, igencsak értékelem a fehér szemeket.
 |
| Út a teraszok között. |
 |
| 20 kilós rizses zsákok. |
 |
| Kemény munka. |
 |
| Érik a rizs. |
 |
| Háztetők. |
 |
| Szeretlek Bali. |
 |
| Szentély. |
 |
Az elmaradhatatlan canang sari kosarak, a sziget legfontosabb spirituális szimbólumai. Ezeknek a kis virágokkal, rizzsel, füstülőkkel teli áldozati kosaraknak a kihelyezése a balinéz ember mindennapi elmaradhatatlan tevékenysége. Az isteneknek, a természeti szellemeknek és az őseiknek ajánlják fel, hogy kifejezzék hálájukat és tiszteletüket, és a védelmüket kérjék. Az áldozatok nem csupán a templomokban, hanem az utcán, a házak előtt, az autók szélvédőjén és a tengerparton is megtalálhatóak. Minden nap egy kis szertartás keretében meggyújtják a kosárban levő füstölőt, mely az égbe küldi az imákat.
Fantasztikus élmény egy ilyen napi szertartást látni, ahol az emberi gesztusok és az illatok egyvelege igazi spirituális hangulatot áraszt. Szent hely a rizsteraszokon. |
 |
| Egy szál rózsa. Soha egyetlen szálat sem láttam Délkelet-Ázsiában, itt is ez az egyetlen mosolygott ránk. |
A rizsteraszok mindig lenyűgöznek! Mekkora ötlet volt, hogy ilyen lépcsősre alakítsák ki a dimbes-dombos-hegyes vidéket, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen! Arról nem is beszélve, hogy ma már a világ minden tájára szállítanak, bár ahogy elnézem, nem a rizsföldek művelői gazdagodnak rajta... Szörnyű, hogy nem a teraszok szépsége az, amivel a turistákat le lehet nyűgözni, hanem a gumikacsák...:( Igaz, azok nem olyan veszélyesek, mint a kígyók...
VálaszTörlésImádom a balinéz embereket, hogy még a rizsföldön is állítottak szentélyt, a canang sari kosarak pedig a mindennapok része! Ennyi imádság és adakozás igazán belefér a napba, hogy a lelki békéjük rendben legyen, hiszen a munkájuk sokszor ember feletti! A hitük elgondolkodtató az európai "hit" fogalmához képest!
Tisztelet a rizstermelőknek!!!!
Csodaszép rózsát találtál, de nem értem, hogy máshol ilyet miért nem találni Délkelet-Ázsiában! Pedig gondolom megélne... Nem kérdezted Edyt?
Valóban kiábrándító a rizsteraszok mentén medencéket, étteremdömpinget , pénzváltókat látni, hatalmas hinták vannak, ahol mindenféle lebegő piros ruhacsodát húznak rád, és abban fotóznak jó pénzért... én ezeket kihagytam. Van egy másik nagy rizsterasz, az nem turistásodott el ennyire, majd jön.
TörlésValóban nem a rizsföldek dolgozói élnek jobban, ha megnézed, csak idős embereket látsz ott görnyedni, cipekedni. A fiataloknak ez nem perspektíva. Ők inkább a jövedelmezőbb idegenforgalmat választják. Nem tudom, évek múltán hogy, lesz majd rizsünk...
A rózsa: gyakorló kiskertészként (az a másik nagy hobbim :-D) arra gondolok,vhogy a rizsteraszokon sokkal hűvösebb van, mint a sziget többi részén, azért élt meg a virág. A rózsa nem szereti a trópusi meleget, az én 13 tő virágom is nyáron úgy néz ki sokszor mintha kipusztult volna, pedig öntözöm, tápozom, és nálunk azért nincs olyan meleg mint Ázsiában. Most viszont virulnak, mert sajnos hideg van.