Még élvezetesebb a tea boltokban való élvezkedés ha előtte feltárult előttünk a teaültetvények csodás látványa. Sokszor párába burkolózó haragoszöld teacserjék a hegyek lankáin ameddig a szem ellát, pálmaligetek ölelésében.
Nuwara Eliya, Sri Lanka legmagasabb pontja, hűvös éghajlata miatt a méltán híres ceyloni tea hazája. Itt terem kedvencünk, a Dilmah tea alapanyaga, és családi vállalkozás formájában itt működik a tea feldolgozó üzemük is. A kisváros hangulata varázslatos, még akkor is ha nem igazán szívleljük a hűvöset. Teaültetvények ameddig a szem ellát.
Régi vágyam volt a teacserjék között sétálni. Kandyből, a szent fog ereklyéjének városából következő desztinációnk, a sri lankai tengerpart felé autózva egy kis kitérőt téve teljesült a vágyam. Útba ejtettük Nuwara Elyát, a tea birodalmát. A látvány lenyűgöző volt. Terveink között szerepelt egy teagyár meglátogatása is, de szombat lévén csak az üres gyártósorokat lehetett megnézni. Ennek ellenére hatalmas turistabuszok tömege futott be a gyárhoz, ahol a tömeg átszállt az üzem szintén hatalmas buszaira, hogy szervezett keretek között, teaszafari néven futtatott lehúzós programon járgányozzanak a cserjék között. Még szerencse, hogy ezt időben megláttuk, és szabadságra vágyó szervezetünk azonnal tiltakozott, jelezve, hogy nem éppen erre vágyunk. Sőt, erre biztosan nem vágyunk. Munkaszüneti nap lévén a földeken nem dolgoztak, így a teaszedő nők munkáját nem tudtuk volna megnézni, csak tömegesen, vezényszóra rohanni.
Sokkal jobb megoldásnak bizonyult az, hogy a hegycsúcson, a teaültetvények között autózva sofőrünk megállt az általam kiválasztott turistamentes helyen, ahol szabadon élvezhettük a csodálatos látványt, és kedvem szerint sétálhattam a cserjék között. Fantasztikus érzés volt. Illatos, friss levegő, szabadság érzés, kissé spirituális hangulattal fűszerezve, amely Sri Lanka minden pontját belengi. Magamba szívtam az illatokat, a retinámon át a lelkembe égett a látvány, és igen, elmondhatatlanul boldog voltam. Álljon itt bizonyítékul néhány fotó.
Ceylon szigetén fekete, zöld és fehér teát egyaránt készítenek. A három teafajta ugyanabból a növényből származik, csak a feldolgozás módja más. A fekete teát erjesztik, innen a színe. A zöld teát betakarítás után gőzzel kezelik, így előzve meg a sötét színt adó oxidációt, ezzel megőrzik a levelek eredeti, olajzöld színét. A fehér teához csak a teanövény virágbimbójának felső, legzsengébb leveleit használják fel, amelyeket különleges fény-és légköri viszonyok között óvatosan szárítanak. Ezért is a legdrágább teafajta. Nevét a finom fehér pelyhéről kapta, amely a zsenge tealeveleket borítja, és szinte ezüstös megjelenészt kölcsönöz nekik.
A teacserjék sem csak úgy, maguktól nőnek. Rengeteg munka van a haragoszöld, egészséges levelek látványa mögött. Ápolni kell, gondosan metszeni, hogy a betakarítandó levelek a szedéshez megfelelő magasságban fejlődjenek. A teaszedő nők munkája pedig igen nehéz. Napi 20 kilót kell begyűjteniük a pillekönnyű levelekből, filléres napi bérért. Ha ezen felül teljesítenek az némi plusz pénzt hoz. Mostantól ez mind eszembe fog jutni miközben a reggeli teámat kortyolom.
Ceylon elhagyásakor a colomboi reptéren is tea üzletek sokasága fogadott, hogy a sziget fő profiljával köszönjön el tőlünk, és egy újabb kaland, India felfedezésével folytassuk az utunkat.
A tea művészete a colomboi reptéren:
